Teljesen tönkretettek a szüleim lelkileg?

Teljesen megertelek kedves kerdezo, nekem is nagyon rossz gyerekkorom volt, sot meg ennel is rosszabb, ha szabad ezt mondanom, de tudom ez soha nem vigasz masoknak. Igen a gondolat egy eleten at ott lesz neked is, hogy miert eppen te, es milyen jo azoknak akiknek normalis csaladjuk van...

Ket ut all elotted, es te valasztasz hogy melyiken mesz. Az egyik amin most jarsz, a ketsegbeeses es az onsajnalat utja, ami teljesen normalis meg a te korodban. Es tudd hogy hiaba fordulsz pszichologushoz, bar segithet, de a problemadat alapvetoen nem fogja megoldani. Ugy latom egyebkent hogy itt minden lelki problemara ezt tanacsoljak a kerdezonek, hat en tapasztalatbol mondom neked, hogy a pszichologus csak a baj gyokeret segit neked feltarni, de a problema foleg ha kivulrol jon, nem fog megoldodni. Az ott marad, es nagyon ritkan jon kivulrol segitseg. En is a rossz gyerekkorom utan a partnerkapcsolataimban probaltam megkapni azt a szeretet amit soha nem kaptam meg, de mint varhato volt, csak abusive kapcsolatokat fogtam ki, ahol a borzalmas szeretet ehsegem miatt mindig en voltam a kiszolgaltatott fel. Ugyanezt mondhatom el a tarsas kapcsolataim barsatsagaim tobbsegerol is. Attol tartok rad is ez var majd ha kivulrol varod a megoldast, es hajszolod azt a szeretet amit a szuleid nem akartak neked megadni.

Persze nem tudom hogy milyen a kapcsolatod a csaladod tobbi tagjaval, van-e a tagabb csaladodban valaki akire szamithatsz? Mert ha igen, ott meg kaphatsz nemi erzelmi tamaszt, de ha nem akkor ra kell lepned az altalam tanacsolt utra. Megpedig:

A masik ut pedig az hogy elfogadod hogy a szuleid es a csaladod ilyen, es hogy ennek NEM te vagy az oka. Ezeknek az embereknek fogalmuk sincs a szeretetrol, nyilvan nemcsak teged, de masokat -ezzel egyutt magukat - sem kepesek szeretni. Es ezen pedig, barmit is teszel sajnos nem fogsz tudni valtoztatni.

Tudod, hogy a viselkedesuknek nincs koze hozzad, es magadra mint egy teljesen toluk kulonallo lenyre tekintesz.

Elkezdesz jovot illetoleg celokat kituzni, es igyekezz ezeket elerni. Ha van lehetoseged tanulj, legyenek terveid hogy az eleteddel mit akarsz kezdeni.

Elhatorozod, hogy barmi tortenik is te hiszel magadban, es nelkuluk is normalis boldog ember leszel.

Nem tudom hany eves vagy, de ha meg messze a 18 akkor sem biztos hogy gyamhatosaghoz kell fordulnod ha nem bantalmaznak testileg, 18 evesen elkoltozhetsz toluk es uj eletet kezdhetsz ha nagyon rossz a helyzet. Ha ki lehet oket birni, akkor maradj otthon addig amig tanulsz, mert nem biztos hogy ha egyedul vagy mint az ujjam akkor anyagilag meg tudod oldani a tanulast ha magadat is el kell tartani.

Ha ezt teszed, es hiszel magadban es nem veszed magadra a viselkedesuket, akkor normalis boldog felnottkorod lesz, ha nem, akkor sajnos egy eleten at szenvedhetsz ha egyaltalan megered a felnottkort es nem leszel ongyilkos.

Mas ismerosom is volt akinek borzalmas gyerekkora volt, es akik az elso utat valasztottak mind meghaltak vagy bolondok hazaban vannak. Csak azok tudtak normalis eletet elni, akik a masodik utat valasztottak.

Sok kitartast es erot kivanok hozza!

Nem csak fizetős pszichológusok vannak.

Van TB alapon is. Menj el egyhez.

Én voltam ilyennél és nagyon lelkiismeretes volt. Elégedett voltam vele; kifogtam egy nagyon jót. (Bár nem volt ennyire súlyos a helyzetem, mint a tied.)

Egy próbát megér; mit veszítenél vele?

Nagyon jó választ adott az 1-es.

Picit más oldalról, más sztoriból (meghogy leírva könnyitsek magamon), nem a válás tett téged tönkre. Hanem szimplán egy full szar mintát láttál szüleidtől :/ Tudod, (és most jön az én könnyítésem írásban), nem vagy ezzel egyedül. Úgy 10%-ra teszem, akik ezen/hasonló úton járnak, azaz felismerik, hogy valami nagyon el lett rontva. Én is ebbe vagyok, pedig kívülről tökéletes családom van. Mindíg tudtam, éreztem, hogy valami nem stimmel, a szorongás volt az életem. 22 évesen ébredtem öntudatra, amikor totálisan egyedül voltam másik kontinensen. És nem volt nehéz élni, pedig full parát ültettek belém szüleim. Azután évekbe telt, hogy az a más érzés, (hogy az élet lehet normális is) önismereten és tapasztalatokon lecsengjen bennem. A 22 éves túra után kő keményen mentem a karrier irányába (előtte elég lusta voltam, a könnyű élvezeteket kerestem), sikerült. Persze manipuláltak ide-oda sokan, de egyre-egyre erősödött az én képem és az ,,én meg tudom csinálni és az életben ez nem akkora kihívás". 6 évvel rá okozták szüleim az első pánikrohamom, amivel életem megkoronázási achievementjét tették tönkre. Most az élet úgy hozta, hogy feltépett bennem egy régi sebet, úgy gyerekkor-serdülőkorit, egy régi, de sosem múló szerelmet, mely ha magamba nézek, gondolataimban végig kísérte az életemet. A probléma, hogy itt, gyerek-serdülőkoromban tették tönkre a szüleim az érzelmeimet. Sajnos nem tudják, hogy mi az a feltétel nélküli szeretet. Se azt, hogy érzelmeket hogyan kell kezelni, lezárni. Engem tiltottak a lánytól, mindenféle manipuláció/aljas eszközökkel. Hatásos volt, de ott akkor eltört bennem valami, így utólag már tudom. Minél többet gondolkodok, ez a legkorábbi hatás ami engem ért, amit nem tudok rendesen rendezni. Sok mást sikerült az elmúlt 10 évben. Hiába mondják rám, hogy mennyire rendben vagyok, én most erre keresni fogok egy pszichológust. Főleg mert megijeszt, hogy azt a megoldást látom, hogy mindenféle kapcsolat, hatás megszakítása a megoldás. Sajnos elérték, hogy a bizalmam nincs feléjük, megvetem az életvitelüket, és egy full kamu ami mutatnak magukról. Ezért nem tudom mikor manipulálnak, mikor nem. Majd aztán mikor élnek vissza ezzel. Azt tudom mondani, hogy tanulj jó szakmát, keress pénzt, rakd félre, gyűjtögess, mert lehet azt mondják, hogy a pénz nem boldogít, a pénz az biztonságot ad és függetlenséget. Külföldi melót is nyugodtan bevállalhatsz. Ez az első lépés, hogy önálló életed legyen, és a gyógyulás útjára lépj. Mert kell a biztonság és a nyugalom.