Elképzelhető, hogy valójában nem az életszínvonal csökkent az utóbbi évtizedekben, hanem inkább arról van szó, hogy az emberek igényei nőttek meg?

Becsületesen dolgozok.... és én megélek, sőt félre is tudok tenni.... bár igaz én nem igénylem a legújabb okos tv-t, autó helyett bicóm van, és nem szoktam étteremben kajálni...

Nyaralni sem járok, amikor kamionoztam nekem valahogy elegem lett külföldből... nekem bőven elég az 1 napos fotós kirándulások, amiből hetente többet is szervezek...

De viszont amiről nem vagyok hajlandó lemondani az a napi tartalmas étkezés, és a kirándulások.....

Jól látod a témát lényegében és sokkal nem is lehet kiegészíteni.

Amennyiben az emberek gondolkodásmódjukon-értékrendjükön változtatnának, akkor a "szegény" is gazdag lenne valamelyest.Tehát, ha nem költené apróját egetrengető marhaságokra, mint tv előfizetés akár, de hát van a szomszédnak is ugye és neki is kell, mert nélküle nem nézik embernek:DDD

Viszont az élelmiszerárak sajnos jobban nőttek, mint kellene-illene és ez nyomós mellékes...

A saját életemen nem így látom. Nekem bizony csökkent az életszínvonalam, az én gyerekemnek már nem biztos, hogy annyi élmény fog jutni, mint nekem.

Csak ösdze kell hasonlítani a fizetéseket az árakkal, miként aránylott egymáshoz akkor (mondjuk húsz éve) és most.

Elgondolkodtató eszmefuttatás, és nem mondom, hogy nincs benne igazság. Ha belegondolunk, ma már alap a legtöbb - szegénynek mondott háztartásban is - a sokcsatornás tv, az internet, a mobiltelefon, sőt, az autó is - ezek (vagy hasonló státuszszimbólumok) megléte a szocializmusban masszívan a középosztály kiváltsága/jellemzője volt.

Nőttek az igények. Sokszor ha egy család nem tudja kitermelni a külföldi nyaralás összegét, már szegénynek bélyegzik. Pedig a szocializmusban sem azért nem jártak tömegével nyugatra nyaralni az állampolgárok, mert ott volt a vasfüggöny - bolgár és jugoszláv utakra is jellemzően társasutazás keretében mentek.

Érdekes megközelítés! Van is benne valami. Szerintem a valóság a kettő közt van valahol. De nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati kultúrkörben alapvető tényező a "jóléti társadalomban" a fejlődés - ennek pontosan ez a lenyomata.

Régen nem volt ilyen széles spektrumú technikai repertoár (egyszerűen nem léteztek még). Nem volt semmi sem okos, nem volt mindenkinek telefonja, azt sem tudták, mi az, hogy számítógép, legfeljebb egy tv és egy rádió volt a házi technológia csúcsa.

Az igényszint növekedését azt hiszem az határozza meg, mik az elérhető dolgok. Ez összefügg a felgyorsul információáramlással is, mert hát akkor lesz igényem valamire, ha egész egyszerűen TUDOM, mi az, ami elérhető, manapság pedig minden nemhogy napok, órák alatt kiderül, elterjed, hypeolják. Vagyis lényeges, mi a referencia. Hiszen ezek valahol státusszimbólumok, bármennyire is csúnyán hangzik, de ez a valóság: sokan vannak úgy vele, hogy "akkor vagyok jó, ha jók a cuccaim". Ezért törekszünk mindig a jobbra (tisztelet a kivételnek természetesen, de ez a trend).

Más megközelítésben pedig, hogy #3 is írta, amikor életszínvonal csökkenésről beszélünk, muszáj felhozni azt, hogy mekkora a bérek reálértéke. Úgy is kifejezhetem ezt, a fizum (vagy átlagfizu) hány százaléka egy kiló kenyér. Azért régebben nem volt olyan, hogy egy átlag családnak a hónap végén számolgatnia kellett, lesz-e felvágottravaló. Egy átlag melós egy évben 1-2x el tudta vinni a családot egy hétre a balcsira gond nélkül, és nem kellett egyik napról a másikra élni.

Persze, általánosítok, mert azért (szerencsére) sokan vannak, akiknek ma sem kell napi szinten számolgatni, mennyi pénz maradt. De ettől függetlenül az európai szinthez mérve (mert hát ebbe a kultúrkörbe tartozunk történelmileg is, ezért nem az éhező harmadik világbeli ország a referenciapont) túl sokan vannak, akik a létminimum közelében kénytelenek élni, és régebben pedig kevesebben voltak. Emiatt mondják, hogy csökken az életszínvonal.

Sőt, az életszínvonalnak azt hiszem ugyanúgy része társadalmi szinten az egészségügy, oktatás, munkaerőpiac minősége is. Ez már másik téma, de azt hiszem, egyetért kb. mindenki azzal, hogy ezek terén nem állunk éppenséggel jól :(

Annyiban igazat adok neked, hogy több a lehetőség a pénzköltésre, kényelmesebb életre, mint a szoc-ban. Viszont sajnos az emberek NAGYOBBIK részének súlyosn csökkent az életszínvonala.

Talán az átkos 50-es évekhez tudnám hasonlítani a lakhatási szegénységet. El tudod képzelni, hogy Bp. melletti városban olyan albérletben él egy család két kisgyerekkel, ahol nincs fürdőszoba? Anyuka nem tud elmenni dolgozni, mert két kisgyerek mellett nem mehet teljes állásba, részmunkaidős állás meg nincs. Én egy távolabbi községben nőttem fel a 80-as években, de ott már akkor minden ház csatornázott volt.

Állattartás, kertészkedés: ahol tényleg szegények az emberek, ott megművelik a kertet, kivéve az igénytelen ingyenélőket, de ők a legnagyobb fizetés mellett is koplalnának hó végén. Állatokat tartani ma már csak a minőségi élelmiszerhez jutás miatt éri meg, mert egyáltalán nem olcsóbb a hús kilóra számítva, mint a boltban, sőt. Olyan drága a takarmány, a táp, hogy ráfizetéses. Ha meg nem adsz indító tápot, csupa sportos testalkatú jószágod lesz vágásra, mert csak a zöldtől nem indulnak meg a növekedésben. Hízót moslékozni nem tudsz, annyira gyenge a moslék beltartalma, meg tilos is. A dara meg r.hadt drága.

Helyette megveszed a bolti hatlábú csirke combjait (olyan egyforma felső combok, mintha egy madárról lennének)felrakod sülni, és kifő belőle két deci víz. De időt-energiát összevetve még mindig olcsóbb, mintha te nevelnéd.

A rákos vágóhídi állatokból pancsolt hústermékekről ne is beszéljünk.

Orvosok, biológusok tényként hangoztatják, hogy a kereskedelemben kapható zöldségek-gyümölcsök beltartalmi értéke folyamatosan csökken. Itt a paradicsom-szezon, bemégy a boltba, csak és kizárólag tápoldatban, jó esetben üvegházban nevelt tömegterméket kapsz, amit csak szállításkor ért közvetlen napfény. Ezeket nem nevezhetjük teljes értékű élelmiszernek.

Okossz%rságok: jó része fölösleges időkitöltő játék felnőtteknek. A köré épülő digitális világ, az e-jegy, gyereknek e-ellenőrző, a kevés haszna mellett csak munkahelyeket vesz el, és lehetővé teszi a teljesebb felső kontrollt a hétköznapi ember életében.

Autó: nézz csak körül a magyar autóparkban: nyugaton levedlett roncsok garmada, a pénzesebb környéken átlagember számára megfizethetetlen luxusautók. Attól, hogy az utcánkban elmegy egy 30 milliós merci, még nem lesz nagyobb a jólét.

A régi rendszert nem sírtam soha vissza, de akkor ha akartál dolgozni, tudtál, és kijöttél a fizetésedből, két keresővel megtehetted, hogy építkezel, még ha össze is kellett húzni a nadrágszíjat. A mai 18-20 milliós kétszintes családi házak zöme a nyolcvanas években épült. Ma 18 millióból nem tudsz egy 700nöles teleket venni, és felhúzni rá egy 100nm-es kétszintest.

Ha nem nyomta a válladat egy vállalati hitel, megengedhetted magadnak, hogy a három gyerekkel nyáron elmehess egy hétre nyaralni, akár a horvát tengerre is. Nem vert földhöz a beiskolázás, nem kellett diákmunkát vállalnod, ha tovább akartál tanulni.

A legnagyobb problémának azt látom, hogy négy nagyon fontos területen rettenetesen zuhant a színvonal:

1. Egészségügy: itt már ég a ház, folyik ilyen-olyan tűzoltás, de valódi szándék a javításra nem látszik, hisz a döntésképes rétegnek ott a magán-egészségügy. Hatalmas a visszaesés még a 80-as évekhez képest is.

2.Lakhatás: Tragédia. Most még nem érződik, csak egy szűk szegmensben, mert még elegen örökölnek ingatlant, illetve sokan laknak szülőkkel olyan korúak, akiket már megszóltak volna 30 évvel ez előtt, ha nem alapítanak családot, nem költöznek külön. Építkezni átlagos bérből lehetetlen, a CSOK amennyire hasznos, éppoly káros is.

3.Élelmiszerek: Változatos, de alacsony beltartalmú élelmiszerek mindenféle, a szállítást-tárolást megkönnyítő adalékanyaggal. Jó étvágyat!

4. Oktatás: Az iskolák fenntartására alig adnak, minden kis kiadásért úgy kell könyörögni a fenntartónál. Digitális tábla van, de WC papírt, fénymásoló papírt-van, ahol a fénymásolót is- a szülőkkel vetetik meg. A szakmai szabadságtól megfosztják a tanárokat, lassan már egy-két befolyásos szülő szája íze szerint igazgatnak iskolákat, csak hogy legyen elég jelentkező. Vicc.

Tehát nem, nem a pofánk lett nagyobb. A zsömle lett kisebb.

"Kádár idejében több húst ettünk (nem az én családom, hanem a magyarok általában) mint most és pláne több disznóhúst"

Biztos igaz, de könnyen a megváltozott táplálkozási szokásokban is lehet a válasz.

Egyébként általánosságban a kérdező "egy élete van, és szórakozni szeretne" érvéhez hozzászólva annyit mondanék, hogy az élmény nem feltétlenül kerül pénzbe. Az élményt is árucikké silányította (sikeresen) a kapitalizmus, pedig néha a legegyszerűbben elérhető élmények a legjobbak, csak rendre elmegyünk mellettük, hajszolva az élményeket. :)

Szerintem igaza van a kérdezőnek.

Az meg hogy mi volt régen nem lehet összehasonlítani, mert akkor kötelező volt dolgozni.

Ha most is munkára fognának mindenkit, vagy legalább a nagyját, akkor most is nőne a színvonal.

Rakás ember van a környezetemben, akik inkább 47 ezerért bohóckodnak, mint elmenjenek dolgozni havi 120-150-ért a szalagra.

Holott ha meglépnének, azért meg tudnának jobban is élni.