Csak én érzem önigazolásnak, amikor sokan leírják, hogy nincs tévéjük?

Vélt kulturális felsőbbrendűség az oka, hogy ki kell jelentenie hogy bezzeg ő nem néz tévét, nem szennyezi az elméjét a kereskedelmi tévék kínálatával, tehát ő több és jobb ember mint bárki aki szórakoztató műsorokat mer nézni. Ezzel együtt mindenki más lehetőleg érezze magát szarul, hogy mekkora prolinak nézi le őket.

Ugyanaz az álszent dolog amikor valamilyen híres megosztó emberről, jelenségről szól a kérdés, és beleszemetel a kérdésbe visszakérdezve hogy mi az, mintha az ő élete annyira mentes lenne még csak a tudatától is. Jön egy kérdés a Facebookról, és neki muszáj reposztolnia hogy "Mi az a Facebook?", mert majd ettől ő úgy fog tűnni hogy annyira a társadalom fölött áll hogy neki nincs szüksége egy ilyen oldalra, és az azzal járó negatív dolgokra, de mindenki tudjon róla.

Győzike show a tipikus példája, szégyen volt nézni, bevallani hogy érdekel téged, kategorikusan soha senki nem látta, de mindig mindenki tudta mi ment benne (nem csak mert az újság lehozta). Ehhez képest olyan nézettségi csúcsokat hozott hogy volt miért évekig műsoron tartani.

De a "büszke" ember soha nem vallaná be hogy éveken át egy cigány showman produkálását bámulta.

A másik kedvenc indok, hogy nem nézi a Való Világot mert az népbutítás. Pedig egy normális ember tudja úgy is nézni ezeket hogy nem vesz példát a szereplőkről, nem tanulja el a viselkedésüket, csak egy szórakoztató műsort követ ami nem mellesleg érdekes szociológiai kísérlet is a bezárt emberek viselkedésével kapcsolatban. De persze nyíltan már nem, bűn és szégyen elismerni ha nézed és be kell állni a körbe szidni mindenkit, majd otthon sunyiban rákapcsolni és nem beszélni róla. Szerintem csak az fél az elbutulástól, aki hajlamos erre mert megvezethető, befolyásolható ember. Mindenki más képes felfogni hogy ez miről szól.

Olyan vicces, amikor valaki ezt a "nemnézekámtévét" témát úgy hozza fel, mintha egy önálló személyiségjegy lenne...

Pár évtizede, amikor a tévé volt mindenki legfőbb szórakozása, és kikapcsolódása, volt egy kultúrsznob réteg, akik így akarták megkülönböztetni magukat az átlag "proliktól", de a probléma az, hogy manapság ezzel kérkedni még inkább proli dolog lett, mint tévét nézni.

Mióta megjelent az internet, egyre kevesebb tévét néznek az emberek (konkrétan félévente megjelenik valami olyan cikk a neten, hogy a kiöregedő generáció lesz lassan a tévéműsorok legfőbb nézője, mert mindenki a neten olvas híreket és néz sorozatokat) az ilyen kis önjelölt anti-tévé gremlinek meg sokszor úgy rá vannak függve a netre, hogy 3szor annyi időt töltenek a képernyő előtt, mint egy általuk megvetett birka tévénéző. Ironikus módon az ilyenek miatt van a folytonos VV xy-ozás, amit te is felhoztál, mert ezek azok, akik látnak valami clickbait cikket a neten arról, hogy VVAlekosz cipőfűzőt nyomott fel az orrlyukába, aztán el vannak ájulva, mert azt hiszik, hogy rajtuk, a kiválasztott intellektuálisokon kívül az egész ország ezt nézi a tévében, pedig nem - a többség nagy ívben tesz a vvalekoszra, de éppen ők azok, aki az erről szóló cikkekre kattintanak.

A másik meg az, hogy manapság, még a tévében sem olyan gagyi hülyeségek mennek, mint régen. Én sem vagyok olyan fájdalmasan öreg a 23 évemmel, de még emlékszem, hogy gyerekkorunkban az átlag családoknak volt 3 csatornája, amin ment valami maunika só szenny, és max a gazdag családoknak voltak olyan "őrülten menő" csatornáik, mint viasot, vagy ne adj' isten a national geographic, most viszont úgy vettem észre, hogy a szolgáltatók csak úgy dobálják utánad a 60+ csatornát. Még kisnyugdíjból élő öreg nénikénél is ott ették az oroszlánok az antilopokat a discovery-n, miközben a kommentátor random érdekességeket szórt az oroszlánok izomzatának kilojouleban mért erőkifejtéséről pedig 15-20 éve jó, ha a a néni a kossuth rádiót tudta volna fogni. (bár annyira nem vagyok képben a mai árakkal kapcsolatban... tudod, nincs tévém. :P )

Ez meg a második irónia: manapság többet tanul az, aki beül az ostoba proli tévé elé ismeretterjesztő csatornákat nézni, mint az az önjelölt intellektuális, akinek a személyisége akörül forog, hogy nem néz tévét, de ehelyett napi 12 órát ül és minecraftozik vagy codozik.

Lényeg a lényeg: nem kell túl komolyan venni azokat, akik látványosan megkoronázzák magukat azért, mert fél évtizede nem fogtak a kezükben tévékapcsolót.

Gyerekkorom első tévéje egy kis piros fekete-fehér képet adó készülék volt. Anyám számára távoli álomnak tűnt, hogy színes képernyős tévénk lesz valaha, nemhogy távirányító vagy lapos tévé... :-D 33 éves vagyok, nem valami őskövület.

Valóban, az internet elterjedése előtt többet néztünk tévét, én az interneten keresztül dolgozom is, tehát értelemszerűen számítógép előtt ma már többet vagyok, mint tévé képernyője előtt, hiszen a számítógép a szórakoztatás mellett a munkaeszközömmé is vált. (A tévé és a számítógép két különböző helyiségben van.) Amennyire lehet, blokkolom a reklámokat, mert zavar, elveszi a területet az engem érdeklő tartalmaktól, a felugró ablakok meg a lehető legrosszabbkor ugrálnak fel, és a munkát is lassítják.

A tévénél a sok reklám valóban bosszantó, már nem a műsorokat szakítják meg reklámmal, hanem a reklámblokkokat műsorokkal. Tudom, mindent el akarnak adni, de ez attól még egy nagyon idegesítő marketing eszköz. Egy kollégám mesélte, hogy a tévében elkezdett nézni egy filmet, aztán gondolt egyet, megkereste neten, és hamarabb a film végére ért a számítógépen (reklámok nélkül) nézve, mint ahogy a tévében véget ért a film vetítése.

Egyre több a stream adás, sporteseményeket közvetítenek minimális csúszással élőben, a hírek online is olvashatók, sőt, van, ami nézhető is, mert feltöltik a videót.