Borzalmasan nézek ki a fotókon. Mindig elszomorodom, mikor meglátom magam. Mit tehetnék?

Én is így vagyok ezzel. Nagyon utálom, hogy amikor elmegyünk valahova és szeretnék képeket magamról meg a tájról vagy valamiről, akkor percekig szrakszik a másik ember a fényképezővel, én meg addig ott állok lemerevedve mert nem tudom, hogy amikor már 5 perce mozdulatlanul áll és rám szegezi a gépet akkor épp fotóz vagy nem találja a gombot és szenved.... És akkor elmegy a kedvem mert tudom, h úgyis szr lesz az eredmény.

Így egyébként nem is lehet jó képeket csinálni senkiről, kevés fotogén ember van. Pláne úgy, h az ember nem is tudja elengedni magát mert csak pózol. Azok lettek a legjobb fotók rólam mikor nem is láttam, h fotóznak. Persze lettek borzalmasak is, de sok viszont emberi lett, nem csak egy póz.

Fotózkodni neked kísérteties helyszineken: temető, erdő, lepusztult épületek. Vedd át érzelmileg a hely energiáit, hangolódj rá. Így már senki sem vádolhat meg "csúnya" jelzővel, hiszen te müvész vagy.

Ha ezek mennek, akkor majd könnyű lesz felemelő képeket csinálni. Mondjuk kiválasztasz egy erős, magas fát. Ráhangolódsz a fára. Tök mindegy, hogy nézel ki, az érzés, amit sugárzol az a lényeg.

Ha ez igy van akkor örülj neki.

Mert te csak akkor látod magad , de van aki meg állandóan.

Amúgy mutasd már magad hogy nézel ki, lehet privát is.