Borderline személyiségzavarosok, hogy boldogultok a mindennapokban?

Most, hogy így olvasom a hozzászólásokat, magamra ismertem. Én is nagyon bizalmatlan vagyok, sok embert elmartam magam mellől mert mindig azt hittem, hogy kétszínű és hátba támad, gyakorlatilag majdnem lenulláztam az emberi kapcsolataimat. Most én is nyugodt körülmények között vagyok, így mintha nem lenne annyi konfliktus. De már kerülöm is az embereket, úgy értve, hogy igyekszem nem közel kerülni senkihez, mert nem bízom bennük és nem akarok újabb konfliktust.

Én is csomó mindenbe belekezdek aztán megunom, pl nyelvtanulás, főiskola...valahogy nincs hozzá kitartásom. Valahogy nem ragad meg bennem semmi, nincs gyerekem sem és nem is szeretnék.

De jó hogy írtál magadról kérdező! az ex? ill.barátomnak ugyanilyen dolgai vannak régóta sejtjük /ő is/ hogy személyiségzavaros de így már minden világos! És mennyit martam magam évekig hogy én vagyok a rossz..meg mennyit bántottam utólag már sajnálom is. Meg hát nemrég én vágtam le a kötelet a nyakáról. Iszonyatos állapot ez sok erőt kívánok neked én is!!! Pszichiáterre gondolsz? Ők sokat segítenek...nálunk van itt egy ha akarod privátban megírom. Gondolom pszichoterápia is kéne /az is van itt/

Budapesti vagyok..

Diagnosztizáltan írtam, hogy enyhén, így áll a papíron: személyiségzavar borderline elemekkel. - ha nekem szólt a kommented.

Tudom, hogy nagyon nehéz, pszichológus velem nem sokat tudott kezdeni 😐. Ami viszont úgy érzem segített, az az írás, festés, vagy bármi olyan tevékenység, amiben ki tudod adni kicsit az érzéseid. Valamint, nálam a szeretethiány érzése (volt) a legerősebb, amikor olyan munkát váltottam, ahol nekem kellett szeretetet közvetíteni mások felé, abból rengeteget kaptam én is. Ezek csak tippek..