Borderline személyiségzavarosok, hogy boldogultok a mindennapokban?

Diagnosztizált eset vagyok, 6 éve napokat töltöttem pszichiátrián, ott állapították meg.

Minden nap más és más érzés kerít hatalmába. Van, amikor úgy érzem, bármit el tudok érni, amit csak szeretnék. De legtöbbször magamba zuhanva, motiválatlanul szenvedek, a halált kívánva.

Bonyolultak az emberi kapcsolataim. Már alig jellemző rám a szeretet, pár embert leszámítva csak közönyt vagy utálatot érzek mások iránt. Ha valakitől jót kapok, többszörösen igyekszem visszaadni neki. Akárcsak a rosszat... Amin más emberek átsiklanak, engem kikészít. Mások könnyen átlépnek azon, ha valaki hazudik vagy mások ellen áskálódik. Én nem. Az igazságtalanságba nem tudok beletörődni. Csak harag és düh van bennem a legtöbb ember iránt, akivel valaha kapcsolatba kerültem, és akik ártottak nekem valami módon.

Nem járok orvosokhoz, nem segítenek semmit. 4 éve együtt vagyok valakivel, aki őszintén szeret engem, és én is őt. Megviselik a befordulásaim, a hangulatingadozásaim és az, hogy nem találom önmagam, de mindig mellettem áll és számíthatok rá. Kitart mellettem, és csak neki köszönhetem, hogy sokkal jobb állapotba kerültem az eltelt évek során. De még így is kibírhatatlan legtöbbször az egész.

Tanácsolni nem sokat tudok, csak annyit, hogy találj egy lelkileg stabil párt vagy barátot, akire számíthatsz és nem hagy teljesen összezuhanni. Nehéz lesz, sőt lehetetlen, mert minket nem sok ember visel el egy idő után... de ha megtalálod, hozzám hasonlóan te is igyekezz mindent megtenni azért, hogy megérdemeld őt, és ezzel magadon is segítesz.