Van olyan, aki egyedülálló, és nagyon introvertált? Mi a munkátok? Baj, ha nagyon introvertált valaki?

Az utóbbi két évben introvertálttá váltam. Eléggé.

Voltam kolis (3 évig), akkor ugye a társaság miatt (buli, közösség, egymás segítése: pl. jegyzetekkel, zh vagy vizsgaidőszakban) nyitottabb voltam.

Cigiszünetek a koli előtt, miegyéb.

Szobatársam is volt 3 évig.

Aztán szakdoga írás alatt már elköltöztem albérletbe. Arra emékszem, hogy az utolsó kolis évben már eléggé nehéz volt kijönni a szobatársammal (pedig jófej volt, meg gyakran aludt a pasijánál), csak egyszerűen már zavart az, hogy valaki mellettem alszik, mármint értitek, egy légtérbe. (nem volt akkora nagy szoba, nem magánkoli volt, hanem egy átlagos egyetemi koli).

Albérletben, szakdoga írás alatt egyedül voltam. Tökre jól éreztem magam. (koliba az is a bajom volt, hogy pl. ha valaki zörgött a mellettem lévő szobában (akár hajnali 1kor is tudott vihorászni a csaj) akkor az zavart elalvásnál.

Néha (eléggé sokszor... )f_sul alszok... ugye ezért is zavar más jelenléte.

Aztán meglett a szakdoga, melót nem találtam pesten, hazaköltöztem vidékre, nem szakmai jellegű melót csinálni, a családomat pl. az is zavarta, hogy cigizek... meg kevesebbet beszéltem velük is.

Aztán kezdett egyre inkább nyűggé válni a velük való beszélgetés.. mármint az összes haver / ismerős pesten volt, koliból ugye, meg suliból..

f_s volt... és itt kezdtem egyedül lenni.

A meló nem igazán jött össze (nem szakmai volt, és eléggé kevésszer hívtak be, pedig voltam recepciós azelőtt máshol is).

Szeretek egyedül lenni. Pl. amikor kolis voltam, akkor is legszívesebben egyedül vásároltam, mert nekem az gyorsabb (boltban pl. kaják, italok, utálok mással vásárolni) vagy pl. nekem sokszor lassú, ahogy más ember sétál (ha pl. családtaggal mentem el a városba, sparba pl. vidéken, nekem lassú, én gyorsan szeretek sétálni) vagy pl. ruhát is egyedül szeretek nézni, mert nekem az is gyorsabb ha egyedül vagyok.

Közben zavar az emberi beszéd..

sőt egyre inkább azt vettem észre, hogy egyedül jobb.

Mármint, amikor más beszél mellettem, nem tudok arra ügyelni, hogy pl. elteszem a lakás kulcsát, (és utána 2 perccel a fejembe villan: b_szki, nem maradt az ajtón? a zárban? "jaa, nem, csak beszéltem hozzá és nem figyeltem hogy elraktam" mármint zavar értitek, csomószor az emberi beszéd mellettem...

ez baj?

vagy csak én szoktam el nagyon az emberektől?

Olyan melóm van, amit egyedül végzek (korrepetálás, tehát nincsenek melóstársaim), illetve szórólapozás.

Nemrég költöztem fel pestre.

Igyekszem szakmai melót nézni, bár egyre inkább kételkedek..

nagyon sokat felejtettem a szakdoga írás és a szakgyak óta...

és legszívesebben egyedül dolgozok.

Voltam multinál is kb. fél évet, dolgoztam szakmai területen...

Az életben egy csomószor csak bántást kaptam a közösségektől

(ált suli -> duci alakom miatt

gimi -> barátaim hülyének néztek, hogy elkezdtem fogyózni ... meg voltak beszólások is

jó tanuló voltam, néha azért is beszóltak. gimibe meg volt, h pl papírgalacsinnal dobálták a fejem.. et cetera..

gimi utolsó éve után, nyáron: bántás barátnőktől.. egy srác miatt, nagy katyvasz, veszekedések...

egyetem OK volt, kb.

aztán szakgyak alatt -> kibeszéltek a női kollégák (pedig jól végeztem a munkát, ahogy tudtam, volt h pl. haza is vittem a melót és megcsináltam hétvégén, csak h ne maradjon jövő hétre. (sales & marketing terület volt)

majd hazaköltöztem vidékre, lett egy recepciós, nem szakmai melóm... ott sem jöttem be a főnöknek, pedig tényleg minden tőlem telhetőt megtettem. (gimis diákkoromban recepción dolgoztam több nyáron keresztül)

Nem tudom. Én valahogy szeretek egyedül lenni.

Néha-néha villan be, hogy "kéne egy ember" meg tökre szívesen beszélnék (keveset hallom a hangom, csak ha pl. telózok szüleimmel, vagy ha a lakástulajjal beszélek, vagy ha pl. boltban vagyok, ill. korrepetálás közben) de amúgy nem dumálok.

Nincsen legjobb barátnőm, nincsenek haverjaim nagyon... ez nagyon gáz?

Vagy nagyon fos helyzet?

Vagy csak én nem tudok felnőni a gimis / kolis éveimből?

Mármint olyan, mintha kajtatnám a régi emlékeket valahogy, meg mindig általános iskolásokat / gimiseket nézek a buszon, hogy 2-en, 3-an vannak, dumálnak sulis dolgokról, és csak bámulom őket...

mármint, hogy beszélnek.

Aztán este mégis csak rájövök, hogy "fuhh, de jó, hogy nincs végre fb üzi, amire válaszolnom kell", fuhh, de jó hogy nem kell írni senkinek se..

azért mert időm sincs..

mert melóztam, korrepeztem, boltoltam, akkor még letusolás, meg minden egyéb, e-mailek, köv. nap tervezése, naptár tervezése.. ás örülök, hogy egy db fb üzenetre se kell válaszolni.

Szerintetek baj, ha valaki ennyire zárkózott?

Nincs pasim, és nem is volt soha rendes pasim 24 év alatt..

Egy nagyobb nyári szerelem volt a legkomolyabb, kb. 3-4 hónap.

Baj, ha valaki ilyen?

Csak én nem tudok felnőni?

Vagy ha valaki felnőtt, akkor alapvetően megváltozik, és inkább van egyedül?

A családommal persze tartom a kapcsolatot, meg minden.

Kételkedem abban, hogy csapatmunkát kéne vállalnom... mármint nem tudom, hogy menne.

A kibeszélésektől is félek.. meg hogy annyi helyre kéne figyelni.

Mármint értitek, korrep közben tökre jó (ált sulis, gimis meg egyetemista tanítványaim is vannak) hogy 1 emberre figyelek, és nincs más, ami elvonná a figyelmem.

Vagy pl. hogy szórólapozás közben is egyedül vagyok, figyelek hogy ne csússzak el pl. ha esik a hó, meg minden.

Nem tudom, tudnék-e csapatban dolgozni (akár pl. ha szakmait néznék egy multinál vagy akár pl. egy pultos / gyorséttermi álás), sőt már recepcióban is kételkedem ..

ilyen létezik, hogy változik az ember?

A gimis éveim aatt pl. az egyik legjobb dolgozó voltam a recepción... akkor így többfele tudtam figyelni, meg ott nagyon jó kollégák vettek körül, jó munkakörnyezet.

Most már szívesebben vagyok egyedül.

Ilyen létezik? Hogy valaki introverttáltá válik, ahogy felnőtt lesz belőle?

24/l