El tudnátok magyarázni, miért fontos nektek a párkapcsolat?
Szerintem velem valami nagyon nagy baj van, mert sosem volt fél évnél hosszabb párkapcsolatom, és most már egyáltalán nem is akarok ismerkedni senkivel. Nem csalódtam a férfinemben, sosem vertek át, nagyszerű embereket ismertem meg közülük. De szeretek a saját ágyamban kiterülve fingorászni éjjelente úgy, hogy nem ébredek arra, hogy valakinek a méretes karja rajtam pihen, vagy hogy épp horkol. Szeretem, hogy senkit nem kell kerülgetnem a lakásban, és tök jó, hogy egy nehéz nap után, mikor feszült vagyok vagy sírok, senki nem szól hozzám, és senkinek nem kell elmagyaráznom, hogy azért bömbölök a fürdőkádban, mert letoltak a munkahelyen pl., hanem nyugodtan lerendezhetem a dolgot magamban. Azt is szeretem, hogy nem kell alkalmazkodnom senkihez, nem néznek rám csúnyán, ha heti hétből négy napot is a haverokkal dartsozok, és a hűtőm tartalma pontosan ugyanúgy fog várni, mint ahogy ott hagytam. A szexuális részt is szépen megoldhatod magadnak, külön extra, hogy amit neked valaki tíz-száznyolcvan perc alatt ad meg (vagy nem ad meg), azt magadnak kettő perc alatt megadhatod.
Nagyon szeretem a csendet és a nyugalmat, azt, hogy a magam ura vagyok, hogy senki nem bosszant, a barátaimat szeretem és törődöm velük, de ők nem élnek velem, és bármikor megtehetem, hogy lemondok egy találkozót, vagy akár ötöt is sorban, ha inkább egyedül filmeznék otthon, nem fognak haragudni. Laktam már másokkal, még egy kisállatot is nehezen viselek az életteremben az állandó igényeivel, nem még egy embert, akinek a szája is jár...
A társadalom, a női magazinok, a felszínes pinák, anyám, meg úgy mindenki szerint iszonyúan magányosnak és nyomorultnak kellene éreznem magam, de én őszintén sokkal jobban érzem magam, mint mikor kapcsolatban éltem. Vagyok néha szerelmes, de azt mostanra már tudom irányítani, a szép részét (az álmodozást, a boldogságot) megélem, de nem teszek egy lépést se az illető felé, mert ahogy belegondolok, hogy minden nap beszélnem kellene vele, bizonyos időközönként eljárni ide-oda, majd összeköltözni, na ez annyira lohasztó, hogy azt el nem tudom mondani.
És komolyan kezdek aggódni, hogy nagyon kattant lehetek, mert az ismerőseim jó része biztos benne, hogy valami nem stimmel, mert olyan nincs, hogy valakit ne a hormonjai irányítsanak, nemet tudjon mondani a szerelemnek, és ne legyen szomorú, mikor egyedül alszik el (mint már írtam, én meg azt nem értem, hogy lehet mással egy légtérben aludni minden.egyes.este)
Szóval szerintetek normális vagyok, van bárki még, aki így gondolja, mint én, vagy azonnal forduljak pszichiáterhez, mert én vagyok az egyetlen a világon?
N
válasza: válasza:
válasza:Én éltem úgy, ahogy te most, és szerettem. Egy évig hazamehettem az üres lakásba, ahol minden úgy várt, ahogy hagytam, filmezhettem, kifürödhettem az összes melegvizet, mászkálhattam meztelenül, stb. DE! Azt az érzést, hogy várod, hogy írjon, hívjon, láthasd, megcsókolhasd azt az embert akivel kölcsönösen szeretitek egymást, na ezt az érzést nem pótolja semmi. Én most is kiterülve alszom, fingorászni is szoktam, meg minden, és rohadt jó minden reggel a világ legszebb kék szemeinek a látványára ébredni. Nem lennék újra egyedül. Szerintem olyan embert nem találtál még, aki annyira különleges, hogy elviseld, szeresd mindenével együtt, ahogy ő is téged. A megfelelő partnerrel majd azon fogsz gondolkodni, hogyan tudtál eddig egyedül lenni. Ennyi.
24L
válasza: válasza: válasza: válasza:Szósincs róla, hogy a párkapcsolat ilyen fontos lenne, hogy mindenáron bárkivel. Csak egy ember tud fontossá válni, akit megismerek és jól érzem magam vele, mert színt visz az életembe, ezért nem úgy tekintek rá, mint aki csak akadály s úgy ott van a lakásban s kerülgetni kell.
Olyan értelrmben “fontos”, hogy a lelke mélyén sokan vágynak társra, DE nem úgy fontos, hogy bárkire ráakaszkodjak, csak azért, hogy legyen valakim. Vagy őszinte szerelemből legyen, vagy sehogy.
válasza:Normális hogy nem akarsz kapcsolatot, csak annyi bajotok van az ismerőseiddel, hogy úgy gondoljátok minden ember egyforma kéne legyen, és hasonlítjátok magatokat egymáshoz, ez gyerekes. Szerintem a legtöbb embert teljesen hidegen hagyja, hogy van-e párod, azt sem értem, hogy téged miért érdekel mások párkapcsolata?
Szerintem az ismerőseid elvannak tévedve, már csak azért is, mert nem kötelező kapcsolatban lenni: ennek minimum van olyan kikötése, hogy szerelmes legyél. Ha eddig nem éreztél komolyabbat, akkor ez van, minek kellene erőltetni? Te nem "nem"-et mondasz a szerelemnek, hanem alapjáraton nem vagy igazán érzed, ez teljesen más.
Mi az már, hogy szomorú egyedül elaludni? Szerintem csak társfüggő ember állít ilyent, mert a kapcsolat nem arról szól, hogy bárkivel összejövök, csak azért hogy ne aludjak egyedül.
válasza:Ezeket a dolgokat, hogy: fontos, kell, kellene, mit gondol más, mi mások szerint a normális stb. felejtsd el :) Persze halgass meg másokat is, nem rossz ha valaki kicsit másképp látja a dolgokat. (más nézőpont) Tanácsokat meg lehet fogadni ha azok szimpatikusak neked. DE! Te így érzed magadat jól és kész! Nem kell azon görcsölni, hogy mit mondanak rólad mások! Ha meg tényleg van igényed a szeretetre/szerelemre/boldogságra, de nem akarsz mással élni/aludni, akkor meg van egy jó hírem: Mingli életmód :) Olvass utána! :)
Felettem már le is írták kb. Nem rossz dolog, ha van melletted valaki akivel szeretitek egymást/elfogadjátok egymás hobbijait/szokásait. Meghallgatod a bánatát/Megoszthatod vele a sajátodat. Számíthat rád és TE is őrá minden téren. Szeretheted és ő is téged. :) stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!