Mi baja mindenkinek az introvertált emberekkel?

Egyetemen is, munkában is, meg úgy mindenütt.

Szeretek beszélgetni, de csak azzal, aki érdekel, és csak arról, ami érdekel.

Tömegek előtt nem szívesen szólalok meg, főleg, ha improvizálni kell. Nem vagyok lámpalázas, csak nem szeretem, és kész. Főleg, ha felettemállókhoz kell beszélnem (pl ha az egyetemen a tanár a csoport előtt vizsgáztat)

Nagyon kevés barátom volt mindigis, ritkán engedek közel valakit magamhoz.

Sajnos észrevettem egyetemen is a tanáraimon már pár hét után, hogy nem nagyon tudják, hogy viszonyuljanak hozzám, mert nem szeretek beszélni. Van, aki direkt nem szólít fel. Gyakorlaton a professzor külön leellenőrizte a munkám, míg a többiekkel felolvastatta a sajátjukat.

Illetve amikor előadást kellett tartanunk, sajnos úgy alakult, hogy akivel én csináltam, a csoporttársnőm nem készült (amit aznap reggel közölt), egyedül nekifogtam, de miután senki semmilyen aktivitást nem mutatott (bele kellett volna vonnom a csoportot is, nem csak magamnak beszélni), a professzor elkezdte, hogy hagyjuk a könyv tartalmát, itt senki nem figyel, inkább azt mondjam el, én milyennek éreztem, mi róla az őszinte véleményem.

Soha senkitől korábban nem kérdezte meg. Mikor meg megmondtam, eleinte nem értettem, utáltam, és be se akartam fejezni, aztán valahol a közepén, ahol bonyolodott a cselekmény, elkezdett érdekessé vállni, akkor már azért folytattam, mert érdekelt, a végén pedig eljutottam oda, hogy ez egy remek könyv, és megérte elolvasni. Azt mondta, tudta, ezért is vette bele a tantervbe, és sajnálja, hogy csak én olvastam el.

Na, azóta kb még jobban utál a csoportom.

Ill még anno a régi egyetememen volt olyan, hogy 4-en mentünk be vizsgázni egyszerre (bent kellett maradnia mindenkinek), a prof engem hagyott utolsónak, alig mondtam pár szót a témáról, megmondta, hogy hagyjuk a tételt, azzal ő is képben van, meséljek inkább arról, hogy miért ezt választottam (mert mi választhattunk).

(a régi egyetememen bezárták a szakom, ezért vagyok most egy másikon)