Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Miért tanácsolják a bántalmazo...

Miért tanácsolják a bántalmazott nőknek, hogy menjenek inkább az utcára?

Figyelt kérdés

Sajnos ez egy szörnyű dolog, én is átéltem, de sokszor az embernek egyszerűen nincs hová mennie. Az utcára értelemszerűen nőként öngyilkosság, családja meg nem mindenkinek van.

Velem is sajnos megtörtént ez. Otthonról elmenekültem, mert apám nagyon durván bántott (konkrétan gyilkossággal fenyegetőzött). Utána egy exemtől megintcsak léptem, mert ő meg öngyilkosságra próbált rábeszélni, amikor épp depressziós voltam és súlyosan magam alatt. Annyi volt a szerencsém, hogy akkor dolgoztam, és szerettek a munkahelyemen, többen is felánlották a kollégák közül, hogy alhatok ott, segítenek lakást szerezni és hasonlók.

A mostani kapcsolatomban sem rózsaszín minden, a párom néha elviselhetetlenül tud viselkedni, egyszer fel is pofozott. De mivel most nekifogtam az egyetemnek (munka mellett, már felnőttként), nem ugrálhatok össze-vissza, mert ha nem csinálom meg az iskolát, akkor hajléktalan leszek, mivel nem lesz egy használható szakmám.

Dolgozom, de nem keresek annyit, hogy a bérletet, a lakbért, a kaját a könyveket, mindent állni tudjak belőle, illetve az egészségemmel kapcsolatos kiadásokat, megtakarítást csinálni, ha beüt valami, az órarendem mellett meg nem fér bele még több munka, mint most. Mindent fizetek így is, nem a párom tart el, de anélkül, hogy ő is beszáll a közös költségeimbe, nem menne.

Mégis minden ismerősöm, család, barátnő, más (akik soha nem voltak ilyen helyzetben) fárasztanak, hogy igenis menjek az utcára, még ott is jobb, mint egy olyan pár mellett, aki néha felemeli a hangját, meg egyszer meg mert ütni.

Ha lenne hová mennem, mennék. Amint tudok, megyek is.

De hajléktalan biztos nem leszek, mert abból nem lehet felállni.

Nincs gyerekem (nem is szeretnék), csak magamért vagyok felelős.


Tudom, hogy az én hibám, hogy kétszer is rosszul választottam, mivel így nőttem fel, és nyilván tudat alatt máig azt hiszem, hogy ez a normális.

Nem akarok több kapcsolatot, csak nem szeretném magam kitenni a lelki gondok mellé még a nyomornak és az éhezésnek is, mert akkor biztosan sosem diplomázok le.


Akik szerint jobb az utcán is, mint egy hirtelenharagú partner mellett, melyikben volt már részük?


2018. febr. 10. 15:01
1 2
 11/13 A kérdező kommentje:

Tudom, hogy nem velem van a baj.

Azt is tudom, hogy az én hibám, hogy idejutottam.

De ha megint elmenekülök, akkor megint kezdhetem a nulláról, mehetek éhezni, fázni, nyomorogni, és soha az életben nem lesz esélyem diplomát szerezni, anélkül meg nem tudom majd önállóan fenntartani magam.

Ezt a fajta rosszat már ismerem annyira, hogy nem félek tőle. Elvégre nem vagyok életveszélyben, mint gyerekként voltam, vagy mint az utcán/hajléktalanszálón lennék.

2018. febr. 10. 15:31
 12/13 A kérdező kommentje:
Tudom, mi a lefolyása. 19 évig éltem a mostaninál sokkal durvább körülmények közt.
2018. febr. 10. 15:32
 13/13 anonim ***** válasza:
Senki nem mondja, hogy menjenek az utcára, de annak sincs értelme, hogy idegileg, testileg, lelkileg leépülnek egy önként választott diktatórikus kapcsolatban.
2018. febr. 10. 17:54
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!