Szerintetek azoknak a nőknek fontos a házasság hivatalosan, akik anyagilag jobban járnak? Például a férfinak van háza, lakása,3x annyit keres és a nőnek ezekre esélye nincs.

Én a magam részéről azt tudom mondani, hogy én most végeztem az egyetemet, és sanszos, hogy jobban fogok keresni, mint a vőlegényem most, mert jobb a végzettségem, és jobban hangzó munkatapasztalataim vannak. Mind ezek mellett igenis fontos a házasság nekem, érzelmi szempontból, hogy igenis kijelentjük egy ceremónia keretében, hogy mi összetartozunk.

Egyébként a környezetemben több válást kezdeményezett nő érzelmi okok miatt, mint férfi, így nyilván nem viselte meg őket annyira, mert meghozták a döntést. Ennek ellenére ez nyilván nem reprezentatív minta. Amúgy meg, ha ezekről a tipikus élősködő típusú nőkről beszélünk, nekik azzal már nyert ügyük van, ha elveszi őket egy pénzes pali, mert válásnál is jobban járnak, mintha egyedül maradtak volna, max. azért picsognak, mert valamivel kevesebb ideig tart ki a válás alatt megszerzett sok minden, mintha együtt maradtak volna. De az ilyen sztem azonnal továbbmozdul egy másikra...

Én ösztönszerűen akartam a papírt, a ceremóniát.

Nem a józanész, vagy a szív diktált.

Nekem a férjem sokkal jobban állt anyagilag mint én söt kb 3x annyit keresett mikor megismerkedtünk. 4 év után házasodtunk össze. Èn nem akartam házasságot, ö minden adandó alkalommal elöjött vele, hogy szeretne házasodni.

Aztán mikor megszületett a kislányunk(azt mindketten akartuk és terveztük), jött egy olyan alkalom, hogy megkérte a kezemet, és nem mondtam nemet. Ö nem tudta, hogy igent mondok-e, mert én eleve nem voltam házaság párti.

Most már örülök, hogy megtettük, de nekem nem lett volna fontos.

Egyébként volt a házaságunk elött közvetlen 2 év amikor nekem is szuper kerestem volt. De a gyerekvállalással erröl lemondtam. Néha nekem rossz, hogy míg ö karriert épít addig én gyerekezek nagyrészt(most részmunkaidöben kis zsebpénzt keresek a hobbimmal), és habár én is tudnék sikeresebb lenni, de akkor a gyerekek reggeltöl estig az oviban lennének, amit egyikönk sem akar. ìgy én háttérbe szorulok, és majd néhány év múlva remélhetöleg én is tudok kibontakozni.

Szerintem nem.

Nekem nagyon sok ismerősömnél a nőnek több esetben volt saját lakása, háza, mint a férfinak. A férfiak inkább autót vesznek először, de az ugye nem örökre szól.

Házasok meg minden anyagi helyzetben vannak. Kb. azonos helyzetűek, gazdag nő szegényebb férfi, gazdag férfi szegényebb nő, szóval mindenféle felállás van.

Nem hiszem, hogy ez lenne a házasság célja, hogy váláskor ki, mit, mennyit kap. Hiszen fura lenne, ha már úgy házasodnának, hogy a váláson törik a fejüket.

A nők egyébként sokszor azért keresnek kevesebbet, mert ők vannak otthon a gyerekkel, rájuk hárul a háztartás is, nem tudnak úgy karriert építeni, mint egy férfi, akinek sokszor nincs más dolga.

Én nem úgy mentem férjhez, hogy hogyan fogok járni, ha elválok...

Anyagilag kb. ugyan annyit tettünk bele az évtizedek alatt, és ha válásra került volna a sor, akkor igen, nagyon nehezen viseltem volna. Nem az anyagiak miatt.

Ha nem működött volna a házasságunk, akkor valószínűleg én léptem volna előbb, mert az a véleményem, hogy addig kell egy kapcsolatot befejezni, amíg a felek normális kapcsolatban tudnak maradni.