Ha a cuccaimra nem csak tárgyként tekintek, akkor én is a fogyasztói társadalom áldozata vagyok?

Szerintem amiket leírtál (pl. tisztitás) semmi köze ehhez. Akkor csak áldozat, ha folyamatosan vásárolsz, úgy nem, ha veszel egy szép cuccot és vigyázol rá, nem igényelsz a következõ héten újat.

Pl. voltak olyan ismerõseim, akik elmondásuk szerint olyan ruhákat is vettek, amit azóta nem is hordtak egyáltalán, csak úgy megvették, hogy legyen egyel több. Szerintem itt kezdõdik ez a probléma:)) Bármit megveszel, amire nincs is szükséged valójában, csak pl. az arcodba nyomták a reklámok, vagy “a szomszédnéninek is van, nekem is kell”.

Pl. Én nem azért vásárlok, mert tönkrement a régi, hanem mert meguntam, sosem elégszem meg semmivel, mindig kell valami jobb és jobb, kissé “áldozatnak” tartom magam.

Azt végülis nem tudom, hogy mit értesz az alatt, hogy nem úgy tekintesz ezekre, mint használati tárgy. De inkább akkor vagy igazi fogyasztó, ha sokat vásárolsz, nem azon múlik, hogy mit.

Nem hiszem. Aki a fogyasztói társadalom áldozata, az rendre olyan dolgokat vesz meg, amelyekre nincs szüksége. Nem 5 év után cserél telefont, hanem - mondjuk - évente. A szekrényében halomban állnak a ruhák, melyek közül némelyik még egyszer sem volt rajta. Vagy rendszeresen dobja ki a lejárt élelmiszereket.

Te egyszerűen csak vigyázol a holmijaidra, ami jó dolog. Hogy a márkás cipó 5-ször annyi ideig bírja, mint a márkátlan, abban nem vagyok biztos, de ha neked ez a tapasztalatod, akkor logikus döntés a drágábbat választani.

Szerintem ez a fogyasztói társadalom dolog kicsit másról szól, nem arról, hogy minél jobb minőségű holmid legyen, hanem hogy minél több. Például a konyhádat felszereled mindenféle háztartási géppel, amit kb soha nem használsz, csak megtetszett a boltban.

Az, hogy ez, ahogy csinálod, neked megéri-e, azon múlik, hogy tényleg mindent beszámítva is olcsóbban jössz-e ki. Például a cipőkhöz való ápolószerek nem olcsók. A holmikra vigyázásnak is van költsége: emiatt lassabban tudod csak csinálni a dolgokat, és az időráfordítást pénzre lehetne váltani. De a másik oldalon ugyanígy figyelembe kell venni, hogy jól érzed magad attól, hogy sosem jársz szakadt cipőben stb.

Az alap, hogy addig nyújtózkodsz, amíg a takaród ér. Lehet, hogy jól esik neked a hibátlan állapotú cipő, de ha nincs pénz elég gyakran újat venni, és hitelből teszed, az gond. Félre is kell tenni pénzt, mert gondolom tudod, hogy mire te nyugdíjas leszel, mennyi állami nyugdíjra számíthatsz majd - tehát ha így nem lesz elegendő tartalékod öreg korodra, akkor az szintén probléma.

Ha ezek a dolgok rendben vannak, akkor már csak azt kell átgondolnod, hogy tényleg megéri-e ez így neked összességében. El kell döntened, hogy nem éreznéd-e jobban magad összességében, ha többet költenél kikapcsolódásra, nyaralásra stb. Ha az a válaszod, hogy nem, akkor jól csinálod. Viszont ha a válaszod az, hogy de igen, akkor érdemes változtatnod. Ez nem könnyű, mert ehhez lazítanod kell a perfekcionizmusodon. De nem is lehetetlen.

Alapból normális dolog, ha valaki nem csak tárgyként nézi a tárgyait, hanem kötődik is hozzájuk. Szerintem pont a "fogyasztói társadalom" öli ki az emberből ezt a kötődést. Hiszen régen ha valamit kapott az ember, akkor azt becsben tartotta.

Volt pár játék autóm például. Vagy CD-n játékok. Régen egész nyáron el tudtam játszani egy számítógépes játékkal. Manapság meg 2 nap kipörgetni és jöhet a következő.

Mondjuk azzal lehet vitatkozni, hogy mennyivel jobb a márkás. Sajnos én pont azt tapasztalom, hogy pont ugyanolyan rosszak, vagy ugyanazok a hibák jönnek elő mint egy feleannyiba kerülő, de nem márkás terméknél. Persze a cipő pont az a szint, ahol érezhető különbség van a 10-20 ezer forint között.

Ahogy fentebb írják, a fogyasztói társadalom emberének az a célja hogy minél több, minél újabb legyen mindig, mert az a jó. Félévente új telefon, csak mert új és társaik.