Sok öreg miért ilyen akadékoskodó bunkó? Miért okoz nekik örömet másokba belekötni?

Szerintem meg b¤ szottul unatkoznak, és így "dobják fel" a napjukat, hogy történjen valami. Persze ez a többi "résztvevőnek" csak bosszúságot, kellemetlenséget okoz, de hidd el, az öregek ezt élvezik.

Az előző albérletünknél alattunk is lakott egy 70-es banya, aki a szó legszorosabb értelmében mindenért feljött visítozni, ez hangos, az hangos, ez kopog, az kopog, majd amikor el lett küldve a jó édesbe, akkor rászállt másra. Egyik szomszéd is mondta, hogy egyedül van otthon, nincs semmi dolga, iszonyatosan unatkozik, és ezt másokon vezeti le.

Pont ilyenek az ablakban térfigyelő kamerát játszó, a gyanútlan, nekik nem tetsző járókelőre azonnal rászóló öregek is.

Az én munkahelyemen a sokadik alkalom után meg lett mondva a maminak, hogy ha nem fejezi be a felesleges hátráltatást majdnem minden második nap, akkor i lesz tiltva a boltból. Egyből megfelelt neki minden, bár azóta jóval ritkábban látom.

Ez nem közvetlenül az életkorral van összefüggésben. (Ismerek olyat, aki kétszer olyan irritáló, mint amit te leírtál, csak épp 45 éves. De már 30 évesen is ugyanolyan volt...)

Vannak azok a tipikusan jelentéktelen, sikertelen, kiégett frusztrált emberek, akik már semmiben nem lelik örömüket és számításukat. Na, ezt kompenzálandó kötekednek. Mert bár jelentéktelen senkik, akik soha nem mondhatták el magukról, hogy fontos emberek, de mégis szeretnék annak érezni magukat. Ennek pedig a legegyszerűbb módja, hogy elkezdik inzultálni azokat, akikről tudják, hogy nem vághatnak vissza. Ehhez még hozzájön az a társadalmunkba beivódott nézőpont, miszerint az ember pusztán az életkoránál fogva különb lesz másoknál, és ezzel meg is kaptuk az általad felvázolt kötekedő öreg mintaképét.

Meg hát az is rátesz egy lapáttal, hogy a nyugdíjas kor közeledtével egyre inkább látják - amit már az elején is említettem -, hogy az élet nem úgy sikerült nekik, ahogy szerették volna, meg gyakran a nyugdíjas kor is óriási csalódás... és sokuk még lefoglalva sincs, hát kiélik magukat azokon, akikbe következmény nélkül belerúghatnak.

De mégegyszer mondom: nem szabad mindenkit egy kalap alá venni. Rengeteg aranyos, kedves idős ember van, akik tudomásul veszik, hogy nem körülöttük forog a világ, és nem generálnak feleslegesen feszkót.

#5, #6: Pontosan.

Sajnos idehaza a nyugdíjas kor egyenlő a keserű unalommal. Nézzük meg, hogy nyugaton (vagy akár a távol-kelet bizonyos részein) sokan milyen aktívan tudnak élni még 70-80 évesen is. Mondjuk ehhez hozzá tartozik az is, hogy ott az időskor nem egyenlő a betegséggel és rokkantsággal. Itthon sajnos beépült a köztudatba az, hogy a nagymértékű egészségi leépülés "a korral jár". Gyakorlatilag természetes az, hogy egy nyugdíjas már csak vegetáljon.

Ez persze nagyban összefügg az egészségtelen életmóddal, mert hát minek vigyázzunk magunkra? Csak mondjuk nem mindegy, hogy 70 évesen az ember még élvezi az életet, vagy csak szenved a négy fal között, félnyomorékként...

Kell még pár évtized, hogy a társadalmunk ne csak egészségügyileg, de szociálisan is megérjen a nyugdíjaskorúak kezelésére.