Tényleg van olyan, hogy "minden rendben"?

Tekintsünk el attól, hogy valószínüleg csak nem akartak veled beszélgetni, vagy nem akarták az orrodra kötni bújukat-bánatukat.

Hogy létezne olyan akinek semmi problémája sincsen?

Ha a probléma relatív, márpedig szerintem az akkor igenis lehet. Egy lebutított példa: Valaki nem éli meg problémaként, hogy nem tud új cipőt vásárolni magának, más személy ezt problémaként értékelné.

Amúgy manapság a "minden rendben" vesztett az értékéből, sokaknál ez annak a fokmérője, hogy sok a gond, de azért még élek.

Kisebb eséllyel van olyan ember, akinél valóban minden oké. Van olyan ember, aki nem mer szembenézni a problémákkal, így nála is minden rendben van - látszatra.

Az embernek általában maga kell rendeznie a problémáit, akkor meg minek arénázni a másiknak? Úgyis ha elmondaná, épp most mivel küzd, a másik csak űberelné a saját gondjával.

Igazából a:

- Szia, hogy vagy?

- Minden rendben.

(és hasonlóak) szóváltás csak afféle illedelmes üdvözlési forma, ennek nem kell feltétlenül fednie a valóságot, több nyelvben is megjelenik ez az alak. Az angolban például a visszakérdezés a formális válasz erre a kérdésre, és csak simán a "Hello"-t fejezik ki vele mindkét fél részéről. Így a válasz nincs is megkövetelve szigorúan, csak opcionális. Ha valaki nem a valóságnak megfelelően válaszol erre a kérdésre, attól nem lesz hazug, vagy bizalmatlan, csak formálisan köszön.

Aztán hogy valójában hogyan van, azt meg úgyis kifejti a beszélgetés során, ha akarja. Ha csak sima ismerős akivel nem állsz közeli kapcsolatban, akkor jogos, ha nem akarja.

Ez egy tipikusan semmitmondó válasz egy semmitmondó kérdésre. Ahogy írták, inkább csak egyfajta illem, üdvözlés.

Bár azért valljuk be, elég furcsa is lenne, ha a hogy vagy kérdésre valaki azonnal a nyakunkba öntené a szart mértéktelen panaszkodás és negatív gondolatok formájában. Főleg ha csak távoli ismerősökről van szó.