Aki kioktatja a másikat, hogy az élet nem sétagalopp vagy nem habostorta az egyben helyesli is a rossz dolgokat?

Nem helyesli, csak felhívja a figyelmet rá. Én már nagyon sok mindent megéltem, és valóban idegesítő, mikor olyan barátaim, akik még huszonévesen is számíthatnak a szüleikre, folyton nyavalyognak. Aztán azt kérdezi tőlem, miért nem nézik férfinak?

Én is így érzem ahogy leírtad, hogy úgy tűnik mint ha ők helyeselnék is a rosszat. Olyan hangnemben mondják, legalábbis beletörődően hangzik tőlük. Sokkal jobban hangzana ahogy például én fogalmaztam egyszer, bocs ha netán közönségesnek hangzana: A nagy szar nehezen csúszik le a WC-n, de a végén mégis mindig lehúzzák. Vagyis a korrupt vagy nagyon rossz emberekre értettem és kifejezte azt hogy hol a helyük, merre csúsznak, meg hogy azért szoktunk lépéseket tenni hogy lefelé csússzanak, nem pedig azért hogy ott maradjanak a helyükön. Boldogan és nevetgélve mondta is az aki hallotta, hogy hát igen, tenni kell a korrupció és a rossz ellen mert büdös. Bocs a hasonlatért de a rosszat a fekáliához hasonlítva fejezhető ki igazán az hogy hulladéknak van tekintve aminek egy élhető és modern világban hol a helye.

Pitiáner dolgokért képesek emberek nyavalyogni, akik jellemzően burokban élnek. Franc helyesli a rossz dolgokat, a világ olyan, amilyen, magadon kívül senkit nem változtathatsz meg, max. hatással lehetsz másra, akit ez a hatás majd elindít valamerre.

Első voltam. Nem mindig lehet figyelmen kívül hagyni, ha pl. egy barátodról van szó. Nekem van egy 30 éves kor felé közeledő barátom, akinek folyton van valami banális problémája. Nem tudom figyelmen kívül hagyni, ha barátom és folyton meg kell hallgatni a baromságait. Viszont a gond az, hogy a legtöbb problémája mondvacsinált, és ha nincs gond akkor talál magának. Viszont az élete eddig olyan, hogy valódi, igazi problémája még sosem volt. Még mindig szülői pártfogás alatt áll, és a legnagyobb gondjai személyesek, emberekkel kapcsolatosak. Párkapcsolat, kollégák, testvér, stb. Mindig van valami baja valakivel. Mindig meghallgatom, miközben én olyanokon vagyok túl, hogy műtétek sorozata, tragikus halálesetek, agyvérzés stb. Plusz saját lábon való megélés támogatás nélkül 20 éves korom óta. Stb. És ilyenkor ne mondjam azt végül, amit feltettél kérdést? Tehát ez nem azt jelenti ,hogy helyeslem a rosszat, csak megpróbálom a barátom figyelmét felhívni rá, hogy ne gyártson műproblémákat. Egy ideig meghallgatom, és próbálok is tanácsot adni, de amikor már úgy érzem hatástalan, akkor igen is feladom, és nálam is kicsúszik a számon a fent említett.

Az itteni kérdésekre én sem szoktam ilyesmivel válaszolni, mert senki sem kötelez rá, és nem is segítek vele, így meg szimplán csak beszólás kategória. Akkor szoktam felhergelni kicsit magam, ha valaki élőben, kifejezetten nekem panaszkodik jelentéktelen baromságról, úgy, hogy közben mások nagyobb horderejű problémáit figyelmen kívül hagyja vagy elbagatellizálja. Szerintem ilyen esetben érthető, ha valaki a kérdésben említett módon reagál.