Miért vannak ilyen gondolataim? L
A családtagjaim eléggé semmibe vesznek, kiskorom óta azt hallgatom a szüleimtől, hogy hülye vagyok, értelmi fogyatékos, életképtelen, stb. A legjobban az anyám terrorizált lelkileg, sokszor a fejemhez vágta, amikor mondjuk apámmal összevesztek, hogy miattam veszekedtek megint (pedig volt, hogy halottam, anyagiakról volt szó), meg ahol én ott vagyok, ott mindig csak veszekedés van. Van egy nővérem, akinek van egy gyereke (11 éves) és még az is úgy beszél velem, mint egy kutyával, simán leidiótáz, lehülyéz, meg néha csak így elmegy mellettem és odaszól valami olyasmit, hogy jó nagy belem van, vagy jó vastagok a combjaim. Pedig ő kb 150 cm-hez majdnem 70 kiló, én meg jóval vékonyabb vagyok nála.. De ha én szólok vissza neki valamit, hogy pl. nézzen tükörbe és azután pofázzon nekem, vagy az ő anyja vagy az enyém egyből a védelmére kel. Ma pl. azt csinálta, hogy leültem a kertben egy padra, erre leült mellém és elkezdett csapkodni, mire rászóltam, hogy fejezze be, erre csak azért is folytatta, legalább 6-szor szóltam neki amúgy, de nem hagyta abba, én meg végül megelégeltem és egy hatalmasat rácsaptam a karjára, de nem hiszem, hogy annyira fájt volna neki, mert csak ott vigyorgott. Anyám meg látta (persze azt is végignézte, ahogy ő csapkod engem, de arra semmit nem mondott, minek az) és odarohant hozzám és elkezdett magyarázni, hogy ha még egyszer kezet emelek a gyerekre, úgy orrbaver, hogy ottmaradok. Aztán annak a kölyöknek mondta, hogy hagyjon ott engem, látja, milyen hülye vagyok, hozzám se lehet szólni, minek jön a közelembe, meg ilyesmik.
Szóval nagyjából szerintem felvázoltam a családi helyzetemet. És a lényeg, hogy mostanában egyre gyakrabban vannak szuicid gondolataim, amikor így sértegetnek, legszívesebben a szemük láttára vágnám fel az ereimet, hogy bűntudatuk legyen, amiért így viselkednek velem. De olyan is volt már, hogy azon gondolkodtam, amíg dolgoznak, felakasztom magam és csak a holttestemre találnak majd rá. Akkor talán felfogják, hogy nem beszélhetnek így egy emberi lénnyel következmények nélkül. Eddig valahogy mindig megállított valami attól, hogy bántsam magam, sokszor félek, hogy fájni fog, vagy eszembe jut, hogy ha meghalnék, ki etetné meg simogatná a cicáimat, ugyanis ők az egyetlenek, akik szerintem szeretnek.
De úgy érzem, egyre kevesebb dolog köt ide.
Gondolkodtam már szakemberen is, de valamiért félek elmenni, mert lehet, ha elmesélem neki, miket mondanak itthon a családtagjaim, nekik adna igazat, ahogy eddig mindenki.
Szerintetek is nekik van igaza? És ha megölném magam, bűntudatuk lenne, esetleg szégyellnék magukat?
válasza:
válasza:Nekem is van ilyen rokonom. Vágta fel az ereit mindig amikor valami nem tetszett neki. Már az egész család tiszta ideg volt miatta. Végül már beszélni sem mertünk vele. Volt kezeléseken, most már nem lakik otthon, én alapból nem válaszolok neki ma már, mert csak zsarolni tud. Ne légy ilyen, mert mindenkit csak eltaszítasz magadtól. Neked, hogy esne, ha állandóan zsarolnának?
Miért nem tanulod meg, hogy az életben kevesen foglalkoznak mások bajával. Nem véletlenül mondják, hogy az ember csak magában lehet biztos. Saját lábra kell állni és ne pazarold az idődet olyan emberekre, akik megjegyzéseket tesznek.
Ha megölöd magad, neked milyen hasznod származik? Szenvedni fog a családod, te meg egy koporsoban fogsz feküdni.
válasza: válasza: válasza:Kevés konkrét dolgot írtál magadról:
- Hány éves vagy?
- Dolgozol már?
- Nincs más rokonod, aki normális?
Szerintem itt nem szakember kell neked elsősorban, hanem környezetváltozás. Akár albérlet, ha sulis vagy akkor kolesz, de ki kell szakadnod onnan, mert ezek az emberek tönkretesznek lelkileg.
válasza: válasza: válasza:"Szerintetek is nekik van igaza? És ha megölném magam, bűntudatuk lenne, esetleg szégyellnék magukat?"
Ha megölnéd magad miattuk, ez azt jelenti Ők nyernének. Szerinted ha így bánnak veled, számít nekik hogy meghalsz -e vagy sem? Talán pár pillanatra magukba néznek, és kész.
Csak magadra fókuszálj, magadon segíts, és a legfőbb.. hogy ezt ne tedd, ezt az öngyilkosságos, önbántásos dolgot. Ezzel nem javítasz egyáltalán, és nem változtatsz, csak TE szenvedsz mégjobban.
Ha üt téged valaki, nem kezded el te is magad ütni, hogy hátha jobb lesz, igaz?
Jó lenne tudni hány éves vagy, mert ha idősebb vagy, több lehetőséged lenne arra hogy kilépj ebből.
Bár nem tudom mennyire van akaraterőd ahhoz hogy otthagyd őket..
" esetleg szégyellnék magukat?"
Ezek nem azt érdemlik, hogy kis ideig elszégyelljék magukat, hanem több napos kínzást egy kínzókamrában. Nagyon finomkodsz velük, ahhoz képest hogy te veled miket műveltek. Én a helyedben már rég megőrültem volna, és már fegyházban ülnék.
"Miért vannak ilyen gondolataim?"
Mert embertelen, ahogy veled bánnak.
Igazából ha látnád ténylegesen mit tesznek veled, hogy mennyire megvan ott bolondulva mindenki, ezerszer jobban szörnyülködnél. Akkor te is csak kínozni akarnád őket, annyira gyűlölnéd mindegyiket.
Ha gondolod írj rám, és beszélgethetünk.
Én szüleim is hasonlóak, bár én mindenféle ingerre, érzelmi fájdalomra sokkal érzékenyebb voltam kiskoromban, ezért sokkal rosszabb hatással voltak rám.
Köszönöm a válaszokat. Igazatok lehet abban, hogy max. ideig-óráig éreznék rosszul magukat..Sőt, az anyámat ismerve még olyankor is engem szidna, hogy most mit gondolhat a családról a környék meg a rokonság...
Egyébként már nagykorú vagyok, de nem dolgozom. Nyáron akartam diákmunkát vállalni, de a szüleim mindegyikről lebeszéltek, az egyik azért nem volt jó, mert "csak" 800 ft-os órabérem lett volna és szerintük olyat kell keresnem, ahol minimum 1000 ft-ot kapok óránként, aztán gondoltam arra, hogy egy közeli élelmiszerüzletbe megyek, de ott dolgozik a nővérem és közölte, hogy oda ne menjek, mert nem fogom őt szégyenbe hozni..Aztán még neten nézegettem diákmunkákat, de a szüleimnek egyik se volt jó a bér miatt, vagy a munkakörülmények miatt. Jah meg az anyám postán dolgozott, mielőtt nyugdíjba ment és valamikor nyár elején egyszer jött a postás és mondta, hogy diákmunkásokat keresnek, valami 750 ft-os órabérért kb. és csak pár levelet kéne kivinnem egy nap, aztán hozzátette, hogy mivel anyám is a postán dolgozott, ezért ha bevinném az önéletrajzom, nagyobb eséllyel felvennének. És mondtam, hogy engem érdekelne, legalább közel is van, hamar is végeznék, stb. De az anyám egyből nekiállt pampogni, hogy hát persze, majd 40°-ban itt fogok biciklizgetni át a városon, ennyi pénzért ez rabszolgamunka, meg ilyesmik. Szóval végül ebből se lett semmi, de rájöttem, valószínűleg nem is az én "érdekeimet" nézték, amikor lebeszéltek a diákmelókról, amikre jelentkezni akartam, csak így elmondhatják rólam, hogy egy lusta tehén vagyok. Eddig soha nem mondtak amúgy semmit erre, hogy nem dolgoztam a nyáron, de pár napja meglátogatott minket pár rokonunk és anyám egyből nekiállt panaszkodni, hogy én semmiben sem segítek itthon (ami nem igaz, szoktam takarítani, házimunkákat végezni..), még dolgozni se vagyok hajlandó, csak meresztem a 3.14csámat..
De ezután nem hagyom lebeszélni magam a diákmunkákról, mert szerintem is az tenne a legjobban, ha minél hamarabb kiléphetnék ebből a közegből.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!