Ti mitől érzitek, hogy életben vagytok?

Jó zenék(táncolni rá, érezni a ritmusát, vagy csak hallgatni),

finom ételek(kedvenc kajám ebédre, vacsira, stb.:D),

biciklizés gyorsan lefelé(nem teljesen downhill, mert nem erdőben/pályán/hegyről, de hasonít rá),

vagy csak egyszerűen bicajozni egy jót,

mikor sok hibázás után sikerül megcsinálni az adott dolgot(pl. zongorázás közben végre sikerül hiba nélkül eljátszanom a darabot, amit szeretnék)

"péntek délután érzés"(nem tudom, hogy mondjam, mikor van még két nap szünetem, azt csinálhatok, amit akarok :D)

Engem ezek nem mozdítanak ki a komfortzónából, ezek nálam nagyon is bent vannak, és épp azért érzem jól magam közben. Amikor kimozdít valami a komfortzónámból, akkor eléggé rosszul érzem magam. És ez a helyzet addig áll fent, amíg "nem térek vissza a komfortzónámba". :/

Szeretek a komfort zónán belül lenni, de rég voltam ott.

Amin kívül tart: a folyamatos stressz a megélhetésért. A stressz a munkahelyen, hogy miért nem engednek dolgozni, miközben elvárják az eredményeket. A stressz otthon, hogy már megint le van maradva a javítás, és még fagy előtt le kéne rakni a burkolatot és be kéne szerelni a fűtést végre. Szervezkedés, hogy működjenek végre a dolgok - ezek is kikészítenek idegileg. A pénzügyi helyzet folyamatos változása okozta stressz (LTP, ingatlan árak, hiteltörlesztés, sokkal nagyobb áremelkedés, mint amennyivel nő a fizum stb.).

Ami jó értelemben kizökkent: bringázás, horgászás, edzés, társadalmi szerepvállalás, túrázás.

Teljesítménytúra, kéktúra, futás, úszás utána finn szaunával, súlyzózás, bowling, biliárd, squash, egy jó film a moziban, egy program, amire már el akartam menni, egy kiadós alvás után végre nem ébresztőórára ébredni, egy jó beszélgetés, közben néha nevetés...

26/L