Sok férfit miért nem érdekel a családalapítás, hogy tudnak csak a kedvteléseiknek, hobbijaiknak élni?

Nézd, én nem fogok vitatkozni veled, meg úgyis később fog kiderülni, én sem tudhatom biztosra.

Sokan mondták már, hogy a házasságunkban én vagyok a férfi, valószínűleg tévedésből születhettem nőnek, mert abszolút ellentétesen gondolkodom :)

Egyébként meg mihez hasonlítsam őket, kérlek? :D

Etetni itatni kell, ellátni, foglalkozni vele, semmivel nem lenne számomra másabb, mintha a macskáimat kéne épp pesztrálnom. Attól eltekintve, hogy a macskáim nem hazudnak, nem keverednek szarba és mivel ivartalanítva vannak, nem kell félnem attól sem, mikor hozzák az unokákat :)

Gyerekkoromtól önálló vagyok, öregkoromban is az leszek, ha meg nem, úgyis meg akarok majd patkolni, mert nem fogom bírni. Számomra nem téma az, hogy jajj mi lesz velem idős koromban, egyedül maradok stb... S mivel alapjáraton el tudom foglalni magam, az sem érdekes, hogy lesz-e aki hozzám szóljon vagy sem. Nem vagyok kifejezetten családcentrikus, ez sem szól bele. Nem kell gyerek. Nem érdekel hogy mihez lehet hasonlítani őket, majd ha nagyon gyerekezni akarok, beugrom valakihez, akinek van. Aztán hazamegyek és élem tovább a kényelmes életem. :)

Kezd kikopni a köztudatból a család a minden gondolkodás és rájöttek az emberek, hogy nem kötelező.

Valljuk be az emberek jelentős része (szerintem a többség de ez egyéni vélemény) egyszerűen alkalmatlan szülőnek. Én mindig azt mondom, hogy viccesnek tartom, hogy mindenhez végzettség, papír, igazolás kell. Jogosítvány, hogy vezess, nyelvvizsga hogy nyelvtudást igazolj, diploma, szakvizsga hogy a végzettséged igazold. A szülőséget viszont senki nem tanítja, senki nem vizsgálja, hogy alkalmas-e rá az adott egyén.

Ezért van az, hogy bármilyen putriba, koszfészekbe le lehet fialni, hiszen alapvető joguk.

Illetve csak magam nézve:

Fiatalon szegénységben nőttem fel, 30 évesen sem állok sehol, se lakás, se semmi. Biztos nem vállalnék be addig gyereket, míg nincs meg a háttér. Egyrészt azért, mert a saját álmaim is meg akarom élni, ha már az életem fiatalabb részét elpazaroltam, másrészt a gyerekemnek sem akarnék nélkülöző életet

Illetve ott van a tény, hogy manapság egyre nehezebb ismerkedni. Alapból nem vagyok megáldva jó külső adottságokkal, sem izgalmas belsővel, így évek óta kapcsolatom sem volt. Persze mindenki jön azzal, hogy mikor lesz már családom, mikor lesz unokájuk, mikor lesz valakim. Mintha hobbiból lennék egyedül. Még addig sem jutok el, hogy egy nekem tetsző lány randira jöjjön velem, nem hogy család...

Mert önző vagyok,plusz nem tudok lemondani a hedonista èletről egy gyerek javára,plusz a párom gyönyörű alakját se àldoznànk fel egy bőgő masináèrt.

Inkàbb hedonista mòdra èlünk,utazgatunk,heti 5 edzès,minősègi kaja,ruhatár.

Ezt mind felborìtanà egy kölök,plusz a párom puncija kitàgulna.

Köszönöm nem.

Kedves Kérdező, hozzá kell szoknod a gondolathoz, hogy a családalapítás az csak egy lehetséges opció a sok közül.

Aki tudatosan nem vállal partnerkapcsolatot és/vagy gyereket, az már végig gondolta a lehetséges kimeneteleket, és inkább azokat kockáztatja meg, minthogy a saját szemében nem megfelelő partner/apa legyen.

Ez van.

Ja, még valami: akik nem vállaltak eddig családot, azok sem csak a hobbijaiknak, kedvteléseiknek élnek. Mint látod a hozzászólók válaszaiból, van, aki küzd, van aki persze végleg feladta.

Btw hogyan csinálnál te "reklámot" a családnak? Te miért vagy család és gyerekpárti?