Huszon-, harmincévesek: ti tényleg visszasírjátok az iskoláséveiteket?
Úton-útfélen azt hallgatom, hogy milyen jó volt kölyöknek lenni, meg vannak zsenik, akik azzal "vigasztalnak" egy-egy elkeseredett tizenévest, hogy majd ha felnőtt lesz, akkor visszasírja...
A huszas éveim közepén azt mondom, hogy a világ minden kincséért se változtatnám magam vissza tizenévessé. Pedig jó osztályom volt, jókat hülyültünk, és ja, jó lenne szerdán inni, aztán csütörtökön szundítani nulladik órán, de ezzel ki is fújt. Akivel akarom, tartom a kapcsolatot, a rengeteg megaláztatás a tanároktól, a házi feladat, a kolesz, meg az, hogy a szülők döntenek mindenről, az a hátam közepére se kell. Van egy munkám, amit szeretek csinálni, oké, hogy túlórázni kell, de mikor lehúztam a 8-10-12 órát, akkor vége, nem kell még otthon bíbelődnöm azzal, hogy mire gondolt a költő (és állítom, hogy túlórával együtt több szabadidőm van, mint gimiben volt, pedig nem jártam 28 féle különórára, csak igyekeztem jól tanulni, elég maximalista vagyok). Kapok érte pénzt, amit be kell osztani egy hónapra, lakbért fizetni, kaját venni, igyekezni félretenni lakásra, megfőzni, kitakarítani... slussz. Komolyan emiatt picsog mindenki? Ha nem tetszik a munka, vagy szekálnak, akkor felmondok és keresek másikat, mint ahogy már meg is tettem párszor pályakezdőként. Ha akarok, továbbtanulok (amit megtettem, és valószínű fogok is még), olyan dolgot, ami érdekel, és nem azt, hogy melyik glükózmolekula hogy néz ki.
Érdekel, hogy csak én tartom-e sokkal jobbnak, könnyebbnek a "nagybetűs életet", vagy vannak sorstársaim.
válasza:
válasza:Mindkét létformának vannak nehézségei. Akkor betoji csóró diák voltam. Most dolgozom, amikor én beszélek, akkor a többiek hallgatnak.
Mostmár nem vagyok "szűz", és nem görcsölök, ha lányokkal beszélgethetek. Bár jelenleg halott a szexuális életem, nem cserélném vissza a magzati állapotban lévőre.
válasza:Hát én visszasírom.
Vagy az egyetemet (büfészakon voltam sajnos, de így rengeteeg időm volt), vagy az általános sulit.
- Nem kellett kb 9 órán át halálunalmas dolgot csinálni
- Volt szabadidőm. A 10,5 óra (utazás és maga a munka) után nem várt a háztartás és a tanulás, hátha lesz jobb munkám, karrierem.
- Nem kellett ilyen gyakran hatalmas felelősségű döntéseket hoznom, amiken kb az életem múlik.
- Nem nekem kellett a pénzbeosztáson aggódni és már a fizetés utáni második héten sírógörcsöt kapni
- Nem voltam ennyire stresszes
- Nem voltam olyan fáradt idegileg-lelkileg-a kialvatlanság miatt, hogy a hétvégét csak végigaludnám
- Nem voltak alvásproblémaim a stressztől
- Nem volt sírógörcsöm attól, hogy fogy a pénzem, holott lassan a szakadt helyett se veszek új ruhát
- Nem kellett azon agyalnom a napi 9 óra dögunalmas meló alatt, hogy rettegek a jövőtől
- Nem kellett azzal szembesülnöm, hogy akárhogy gyötröm magam, még mindig semmit se érek a munkaerőpiacon és még jó, hogy van az a munkahelyem, ami
- Ugyanannyira voltam szabad, mint most, már ami a döntéseket illeti, jelenleg az időhiány, pénzhiány befolyásol, meg pl az, hogy a barátaim is dolgoznak, szintén nincs idejük, szintén nincs energiájuk, fáradtak.
Fáasult vagyok, már most kiégett, nincs energiám semmihez, nincs időm semmire, kialvatlan vagyok, a stressztől alvásproblémáim is vannak....
válasza:Ja, a 21 nap szabit emlegette valaki.
Abból 3 nap vizsgára, 3 nap vizsgára tanulásra, 3 nap néhány sikertelen állásinterjúra, 2 nap ügyintézésre és háztartásbeli dolgokra, ez már kb a fele.
válasza:Dehogy sirom vissza, pedig nem volt rosz a suli se. A mostani melom lazabb mint a suli volt, es 38 nap szabim van 10+ ev utan.
#3, A te keszulekedben komoly hiba van ha az életed csak siras es stresz.
válasza:Én sem sírom vissza,lúzer kisbalf_sz voltam,19 éves koromig szűz,meg nyikhaj.
Pedig jó osztályunk volt szerettem.
De nem volt pénzem prémium ruhára,edzésre se költhettem ennyit,nem vehettem kiegészítőket.
Lányok is kb. átnéztek rajtam,kocsim se volt.
Ááá soha nem sírnám vissza.
Mostani ezerszer jobb.
válasza:25 vagyok
az iskola évek sokaknak könnyebbek voltak, legalábbis annak tűntek
én szerencsére elég kényelmes voltam már középiskola óta, igaz rohadt sokat tanultam otthon (nem iskolás anyagot)
nem sírom vissza azt az időt, mert most is elég kényelmesen élek, igaz munkában elvárások, meg plusz munka és még egyéb projektek, de ezért tanultam, dolgoztam már akkor is
válasza: válasza:Annak idején én is agyfaszt kaptam a sok "addig jó, amíg iskolába jársz" mondattól, de sajnos mostanra beláttam, hogy igazuk volt, én bizony visszasírom az iskolás éveimet. A gimnáziumot mondjuk nem, mert azt utáltam, de az utána lévő 2 éves OKJ-t és a 2 éves fősulit annál inkább.
Meg is mondom, hogy miért:
- Sokkal több szabadidőm volt. Alapból ugye a szünetek: téli, őszi, nyári, tavaszi, ez összesen több mint 3 hónap az évből, a mostani 21 nap helyett. De a mindennapi szabadidőm is több volt. 8-kor kezdődött a suli, legkésőbb fél 3-ra véget ért, negyed 4 körül otthon voltam, de pénteken pl már fél 1-kor végeztem. Most 8-ra járok, 4-ig vagyok, mire hazaérek 5 óra. A nap nagy része eltelt a munkával.
- Nem voltam szellemileg ennyire kimerülve. Az iskolában mindig voltak lightosabb órák (pl, ének, dráma, osztályfőnöki stb.) ahol kicsit ki lehetett kapcsolni, meg ugye a 45 perc utáni 10 perces szünetek. A munkahelyen viszont sokkal jobban kell koncentrálni, nem annyi a dolgom, hogy figyelek és jegyzetelek, amíg a tanár beszél, hanem folyamatosan teljesítenem kell. Kb. mintha minden nap minden óráján számonkérés lenne. A felelősség is sokkal nagyobb, ha elrontok valamit, nem csak annyi történik, hogy 1-est kapok, hanem ki is rúghatnak.
- Anyagi gondok: amíg iskolás voltam, nem volt gondom a pénzzel. Megvolt mindenem, amire szükségem volt, csak annyi volt a dolgom, hogy jól tanuljak. Most már magamnak kell előteremtenem mindent. Be kell osztanom a pénzemet.
- Házimunka: iskolás koromban nagyjából annyi volt a dolgom, hogy a saját szobámban rendet tartsak, meg persze néha besegíteni a szüleimnek. Mióta külön élek, minden házimunka rám marad, a fárasztó munkanap után persze. Ha nem vásárolok be nem lesz itthon semmi, ha nem főzök magamra, nem lesz mit ennem, ha nem mosom ki a ruháimat nem lesz mit felvennem stb.
Összességében azt kell mondanom, így visszagondolva sokkal jobbak voltak az iskolás éveim, mint a "nagybetűs élet". Kevesebb felelősség, több szabadidő, kevesebb gond és probléma.
Ha tehetném, bármikor gondolkodás nélkül lennék újra tizenéves.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!