Valóban a mai huszonpár évesek az új "tinik"? Miért alakult ki ennyire negatív vélemény manapság a húszasokról?

Én alapvetően nem szeretem az embereket és kicsit "félek" is tőlük mentális rendellenességeim és beilleszkedési problémáim miatt. Mégis úgy gondolom, hogy nincs kirívó probléma a korosztályommal és nem hinném, hogy "rosszabbak" lennénk másoknál.

Bizonyos értelemben nem kemény a világ, hogy komollyá neveljen. Bizonyos értelemben pedig nagyon is.

Nekünk is tanulnunk kell, dolgoznunk, függetlenedni szeretnénk.

Ma, a fejlett világban lehetőség van (mármint úgy nagyjából...) arra, hogy aránylag szerethető munkahelyünk legyen, az átlagnál jobban keressünk, tudatosan éljünk, egy-két álmunkat elérjük, csak ezért tenni is kell.

Én egyfajta nyomásként élem meg: nem elégedhetek meg a nyelvtudást és nagyjából semmilyen tudást nem igénylő, lájtos excelezős munkámmal, mert tudom, hogyha teperek, lehetőségem LEHET valami jobbra. Szinte elvárja a világ, hogy tegyek is a jobbért.

Szinte elvárás az is, hogy szeressük a munkánkat. Ha nem szeretjük, tanuljunk tovább stb...

Sokan azt se tudjuk, mit akarunk igazán, de a talpraesettség, a küzdés kb elvárás.

Ugyanakkor önállósodni marha nehéz, aki nem kap lakást így vagy úgy, szinte halott.

Szóval megvan a magunk keresztje és úgy látom, sokunk tesz is magáért, dolgozunk lelkiismeretesen, keressük az utunkat, tanulunk, továbbtanulunk, nyelvet tanulunk, szerencsét próbálunk más országokban.

Igen, sokan szeretnek bulizni, én pl partizni nem, viszont inni igen.

Ez úgy önmagában nem gond.

"önállósodni marha nehéz, aki nem kap lakást így vagy úgy, szinte halott."

Ez például milyen hozzáállás már? Önállósodni nem azt jelenti, hogy átköltözni egy pecóba, amit a szülők alád toltak, és ahol nem szólnak bele, hogy mekkora kupit hagysz magad után.