“Az ember aki mindíg akartam lenni, az vagyok” felsőbrendűségű magány avagy van kiút a magányból?

Semmivel nem vagy különb, mint a többi ember, nem tudom mire ez a nagy felsőbbrendűségi érzés?

Amit már nevezhetnénk önimádatnak, téves önismeretnek, hiúságnak, lenézésnek....gondolkoztam valami pozitív szón, de nem jutott eszembe.:)

Olyan ember vagy, aki mindig is akartál...az ember sosincs "kész", alakítják a körülmények, és ezzel illik lépést tartani. Aki kész, az meg sem moccan, mert ugyan minek, hiszen kész.

Erről ennyit.

Köszi, vámpír csókot nem kérek! :)