Mit csináljak ha néha rám tör ilyen "mini depresszió" és még a szüleim is veszekednek ilyenkor velem?

19 vagyok. Mindig is egy nyomorult lúzer voltam akit könnyen el lehet nyomni ha akarnak. Utóbbi években kicsit megváltoztam és nincs ez. De mégis,annyi rossz,annyi megalázó dolog volt már az életemben,hogy keresve is nehéz lenne még egy ilyen szerencsétlent találni. Ha ez nem lenne elég,szerelem téren is nagyot kellett csalódjak. Adott volna erőt és most is adna egy barátnő,de az a csalódás egyszerűen a földbe döngölt,még máig is gyötör.(meg ánblokk az is hogy soha nem volt senkim.) Önbizalmam is 0 ebből is kiderült. Persze most is ráírhatnék..de hát fosok :) Pedig nála elvileg bőven lenne esélyem. Bár kinek kéne ilyen félős és elképzelés nélküli fos? Még ha bejövök is valakinek..

Aztán a tanulás,OKJ-zok,de megutáltam,elfogyott a kedvem ezekhez a gyökér tanárokhoz,hallgatni ahogy belém kötnek mert nem tudok megcsinálni valamit,úgy viselkednek velünk mintha 12 évesek lennénk és csak stresszelek az egészen ahelyett hogy élvezném. Annyi,hogy vannak itt barátok. Munkát keresni meg egy magamfajtának.. Semmiben sem vagyok jó,könnyen kipurcanok,gyenge vagyok,tiszta kétbalkezes vagyok,utálok új közegbe menni,új emberekkel beszélni,mindig elrontok mindent,sokszor leégetem magam,gyomorgörcsöm van minden kis dologtól. Legszívesebben csak aludnék és zenéznék itthon..Míg mások már vezetnek,egyetem,vagy rongyosra keresik magukat. Én pedig annyi dolgot kihagytam az életből,hogy ez is felemészt..hogy az egész egy pazarlás volt és ha lehetne 1db kívánságom az az lenne,hogy visszamehessek évekkel az időben.. Néha pedig ezek miatt rám tör ez az állapot mikor szürke minden és azon is őrlődöm,mi lesz velem később..Ez az állapot kb.2-3 nap után elszokott múlni.

Tartom,teljesen elfojtom magamban a dolgokat,elvagyok a haverokkal,kikapcsolnak a dolgok amiket szeretek,de mikor felgyülemlik a sz..r, előtör és ilyenkor még könnyezek is szégyenszemre. És a szüleim sem értenek meg. Anyám csak veszekszik ilyenkor velem és rángat,ha látja,hogy valami nem oké. Pedig közben legbelül már sírok,felrobbanok és azon gondolkodom,miért élek egyáltalán. Tudom hogy vannak akiknek rosszabb,de én egyszerűen ilyen lettem. Túl aggódok mindent,és engem ez is megtör. Gondolkodtam szakemberen,de nem hiszem,hogy ez MÉG orvosi eset..Vagy ezt döntsétek el ti