Az milyen hozzáállás, hogy a gyereket nem kell elkényeztetni?

Lehet letámadni hogy mindenki úgy neveli a gyerekét ahogy akarja, de nézzük meg a mai társadalmat, a mai tinik többsége hogy viselkedik? Kiesnek 2essel az iskolapadból, elmennek az első állásinterjúra ahol közlik hogy azonnal 300 ezrest fizetést akarnak, magas pozícióban és nem tudják feldolgozni az elutasítást. Mindezt azért, mert előtte anyuci-apuci mindent a fenekük alá raktak, soha nem tanulták meg mi az a tisztelet, mit jelent végigjárni a ranglétát, küzdeni valamiért, nem tudják mit jelent felelősséget vállalni. Pont az elkényeztetett gyerekekből lesz később életképtelen felnőtt, mert a szülők is meghalnak egyszer, a pénz is előbb utóbb elfogy.

Szerintem minden szülő szeretne megadni a gyerekének mindent, nem akarja hogy hiányt szenvedjen. Ez természetes. De vajon az a helyes hozzáállás ha tényleg mindent megkap amit akar? Ezzel teszel a legjobbat a gyerekednek? Nem pénzzel, ajándéktárgyakkal kell kivívni a gyerek szeretetét.

Ha megveszed amire szüksége van (új ruha mert kinőtte, új táska mert elszakadt, könyvek a szellemi fejlődéshez) az oké. De megvenni a legújabb iphonet, videójátékot vagy bármi amit követel, az már helytelen.

Talán neked nem az. Feltételezem azért akarsz mindent megvenni mert szereted. De gondolj akkor rá, a jövőjére. Milyen ember lesz belőle?

Az meg hogy csóróságra nem kell gyereket vállalni... hát ez... Tény hogy akik tényleg olyan szegénységben élnek, hogy alig tudják fizetni a számlákat, omladozik a házuk, azoknak valóban nem ajánlott egy gyerek. De attól hogy nemtud valaki aranyórát venni a gyereknek, az megse érdemli, nem is szereti? Lehet (sőt szerintem biztos is) hogy egy szerényebb körülmények közt, de helyes elveken felnevelt gyerek többre viszi majd.

Az elkényztetés nem "csóróság" kérdése...

Olyan is el tudja kényeztetni a gyerekét, aki mondjuk anyagilag nem is tehetné meg, aztán meg belehülyül a hitelrészletekbe, amiből megvette az egyszemkincsdrágaságnak a legújabb csúcstelefont, mert a régi már nem menő; vagy a gyereket abszolút nem vonja be soha a házimunkába, mert hát a cucimucika a minden, és 20 éves koráig mos főz takarít rá pénzeli ahogy csak tudja, aztán mikor élhetetlen beképzelt felnőtt lesz belőle másoknak panaszkodik hogy milyen hálátlan a gyerek pedig hát ő mindent megtett érte nem érti...

A nevelés (szeretetteli) szükséges, és hasznos.

A nevelés- és egyéb együtt töltött idő hiányát ajándékokkal, tárgyakkal, pénzzel pótolni nem szerencsés.

Ugyancsak nem szerencsés korlátok nélkül piedesztálra emelni a gyereket, minden szavát lesni és rögtön teljesíteni - borzalmas felnőtt lesz belőle.

Számomra az "elkényeztetés" a fentebbiek valamelyikét jelenti, lehetséges, hogy a kérdező számára persze mást jelent.

Én is szeretem a gyerekem, és persze, hogy van amikor "kényeztetem" - de nem lesz belőle egy túltolt, állandósult állapot.