Van más is, akit nem érdekel a pénz?

Tavaly nyáron vettem egy könyvet, az a címe: "Minimalisták". Arról szól, hogy egy értékesítő srác is belecsömörlik a lóvéhajhászásba, pedig luxuslakásra is telik neki és szép lassan megválik minden felesleges, szükségtelen dologtól. És olyan szintű szabadságra és szellemi autonómiára tesz szert, amit még az extra gazdagok sem tudhatnak magukénak.

Nagyon tanulságos, valahol számomra is szimpatikus és rokonszenves életfilozófia.

Én is minimalista vagyok, ám igényes is. Tehát nincs szükségem kacatokra, nem vásárolok csak azért, mert megtehetem illetve nem járkálok shoppingolni, ám amire valóban szükségem van, azt megveszem, tehát nem vagyok aszkéta.

De a drága és csillivilli dolgok nem érdekelnek, de legyen minőség. Engem a legjobban az tikkaszt lelkikeg, hogy ebben a fogyasztoid beállítottságban örökké mindent cserélgetni kell(ene) ,ert semmi nem tartós, minden avul, tönkremegy.

Más! A pénz bizonyos szinten kell az élethez, de pl az életminőség része a személyes szabadság is. Tehát inkább szabadúszom, picit kevesebbért, mint hogy hétfőtől péntekig 8-16-ig mókuskerekezzek.

Legyen annyi lóvé mindig, ami elegendő. Kész.

Amúgy vannak drága és exclusive dolgok amik vonzanak, de stresszelni értük nincs kedvem.

Engem sem nagyon érdekel - mert ha pénzem lesz akkor minden esetben problémák történnek velem/körülöttem. (33/F)

Jelenleg dolgozni sem tudok, és elbújva élek egy kis szobában a világ elől.

Sajnos egyáltalán nem tudok a pénzel bánni, ezért nem igazán tehetek mást.

Talán majd egyszer elég bölcs leszek hogy kimehessek a világba, és elérjek ott valamit ami fontos lehet - erre készülök jelenleg, és meditációt gyakorlok.

A pénz szörnyű eszköz - ha az ember nem képes megfelelően használni.

engem nem vonz a pénz, az elveimet nem adnám el

én gazdag leszek ezt tudom, mert olyan utat járok, hogy ez a velejárója lesz és már tudom is mire használom azt a pénzt

alapból a terv mások segítése, de közben vagyonosodni is fogok belőle és azt visszatudom forgatni ebbe

de nem kaptam vérszemet, hogy minden a pénz, sőt sok esetben még mások néznek rám furán, ha valamiért nem kérek, vagy nem fogadok el pénzt

elég jól keresek mégis kb havi 120-150-ből elélek, a többit félrerakom

Engem érdekel, pl nem vagyok hajlandó kínai cipőben járni. Megveszem a márkásat, mert kényelmesebb, tartósabb stb.

Nem halmozom én sem a cuccokat, de szeretem, ha megvan mindenem és az minőségi. Ugyanúgy kocsira is vágyok, nagyon meg tudja könnyíteni a mindennapokat, rengeteg időt lehet spórolni vele. (agglomerációban élek, gyatra tömegközlekedési lehetőségekkel)

De mindenki más, szerintem semmi probléma, ha te inkább többet pihensz vagy inkább utazásra költesz. Mindenki más:D

Ha csak a vastagon szedett részre koncentrálok, akkor a válaszom az, hogy addig nem érdekel a pénz, amíg van. Én sem költök feleslegesen, de volt olyan hogy buszjegyre sem volt pénzem, vagy a supershop kártyámról vásároltam le a rajta lévő 2000 Ft-ot, mert másból nem tudtam kaját venni. Elég kínos volt mikor számolnom kellett mit rakok a kosárba.

Szerencsére ilyen ritkán fordul elő, hogy ennyire megszorulok, (egy évben egyszer) de olyankor mindig kicsit letargiába esek.

Olyan értelemben ahogy kifejtetted, úgy engem sem érdekel. Én is turiból öltözködök, fölöslegesnek tartom, hogy a legújabb telefonom legyen, és az sem érdekel hogy öreg suzukival járok. Nekem konkrétan hányingerem van azoktól, akik a külsőségekre mennek. Van pl. egy olyan férfi ismerősöm, aki panelban lakik, de milliós autókat vesz, és a legfontosabb a rongy amit magára aggat de nekem így sem kéne mert belül nem látok semmit. pl. most összejött egy csajjal akit szintén ismerek, ugyanaz a típus szóval össze illenek. Mikor kérdeztem a pasit, hogy és milyen, akkor az volt a jellemzés, hogy "hú, hát szép nagy háza van, meg jó kocsija". Hűha, hát tényleg kiragadta a lényeget. De állítólag főzni nem tud és kupleráj van belül. Szóval az ilyentől hányingerem van.

Én pont ugyanez vagyok, csak én már a könyvgyűjtést is feladtam. :)

Mivel ilyen vagyok, én ezt tartom normálisnak, és csodálkozva nézem az embereket, hogy mennyire meg vannak szédülve...

Én meg rájöttem, hogy bizony kell a pénz.

Szeretnék pszichológushoz járni, nyelvet tanulni úgy, hogy akár tanárral beszélgetek - ezekre jelenleg nincs pénzem.

Szeretnék sportolni, uszodába, kondiba, squash-olni, falat mászni járni.

Ezek is pénzbe kerülnek.

Szeretnék zöldség-gyümölcsöt venni, csirkehúst és az egyéb élelmiszerből se a legolcsóbbat megvenni.

Nő létemre utálok vásárolni, tehát nem halmozom feleslegesen a ruhákat, de egy normális méretű ruhatárra vágyom.

Sőt, szeretnék hajat festetni, lehetőleg fodrásszal, mert nem vagyok elégedett a saját hajszínemmel, beszürkült.

Szeretnék félretenni. Jelenleg erre sincs lehetőségem, pedig fentiek nagy része nem valósul meg vagy ha igen, cafeteriából.

26/N