Mi lehet az oka annak, hogy nem vagyok fontos senkinek?

Próbálom röviden összefoglalni, de magamat ismerve úgyis írok majd egy regényt, szóval aki elolvassa és tud érdemben tanácsot adni, annak köszönöm, aki viszont nem, annak nem muszáj csak azért válaszolnia, hogy leírja, ennél a kérdésnél még a kötelező olvasmányok is rövidebbek és senki se fogja elolvasni, köszi ;)

Szóval eddig akárhány társaságba bekerültem, mindig én voltam az az ember, akivel senki se igazán beszélt, max. ha nagyon muszáj volt, mert az illető barátai épp nem voltak ott. De amúgy senkit nem érdeklek, nem kérik ki a véleményem semmivel kapcsolatban sem, stb. Lány vagyok mellesleg és azt vettem észre, a fiúk se tekintenek lánynak vagy hogy is mondjam...Pl. reggelente az elsők között szoktam lenni, akik bemennek az iskolába és a tanterem előtt szoktuk várni a tanárt, hogy kinyissa az ajtót és a termek előtt vannak kitéve padok, hogy le lehessen ülni és volt, hogy pár fiú osztálytársam hamarabb megérkezett és köszöntem nekik, erre vissza se köszöntek és fel se ajánlották, hogy odaüljek a padra. Aztán megérkezett egy másik lány az osztályból és neki egyből felugrottak ketten is, hogy "Jajj, ülj le nyugodtan". Meg van pár fiú "haverom" az osztályban (=akik néha hozzám méltóztatnak szólni, mikor nincsenek ott egymásnak, vagy mikor odamegyek hozzájuk) és pl. az ajtókban is EGYMÁST előreengedik, engem meg nem. Meg van, hogy beszélgetünk és valamivel kapcsolatban elmondom a véleményem, erre az egyikük elkezd beszólogatni, hogy "Senkit se érdekel a véleményed", meg ilyesmik. Néha hozzáteszi, hogy amúgy csak poénkodott, de az az érzésem, hogy komolyan mondja.

Szóval ilyen apróbb dolgokban is megnyilvánul, hogy mindenki leszar, arról már kb. álmodni se mernék, hogy egyszer valaki mondjuk tényleg szeressen. Még a családtagjaimon sem érzem, hogy fontos lennék nekik, mert egyáltalán nem is ismernek, soha meg se kérdezik, hogy vagyok. Amikor az iskolából hazajövök, megkérdik, kaptam-e valami jegyet aznap és ezzel le is van tudva, az már a legkevésbé sem érdekli őket, hogy néha egy egész hét is eltelik úgy, hogy az iskolában bárkihez is hozzászólnék, egyedül az egyik tanárral "beszélgetek" néha szünetekben, ami kb. 2 szó, de még mindig jobb, mint a semmi..

Én magamat egyébként nem tartom unalmasnak vagy bunkónak vagy ilyesmi, mondjuk lehet, épp ez a baj, hogy mások meg igen..Szerintetek mi az, amivel ilyen szinten megutáltathatja magát egy ember a többiekkel, vagy ami miatt mindenki unalmasnak tart valakit?