Miért nem vagyok igazán fontos senkinek?

Én is hasonlóan vagyok mint az utolsó hozzászóló. Csak nekem még a kapcsolatomat se igen támkgatják a szüleim és erről se tudok senkivel beszélni, mert nyilván barátomnak nem mondhatom el pedig nagyon bánt.

Szerintem beszélj erről a barátoddal, hogy szeretnél több időt együtt kettesben tölteni. Ha igazán szeret meg fogja érteni és tesz az ügy érdekében hidd el. :)

Mielőtt másokat szólna le valaki, mint pl kedves kommentelő, kicsit gondolkodni kellene:

Milyen személyiség lehet a kérdező?

Átlag magányos emberek zöme nagyon negatív, szinte kellemetlen mellettük lenni s elvárják, hogy őket keressék. (tisztelet a kivételeknek)

Bizonyos szemszögből a "magányos kategóriába" tartozom, de ez kicsit más a részemről.

Szimplán nem érdekelnek a sablonos, semmilyen unalmas hétköznapi témák, amikről a társadalom zöme nap, mint nap dumál. Alkotás és kreativításban halottak a legtöbben, számomra művészként pedig a mindennapjaim része.

Felesleges kapcsolatok fenttartása hidegen hagy és csak nyűg lenne.

Tudják az ismerőseim is a gondolkodás módomat és véleményemet.

Akik tartják velem a kapcsolatot azok elfogadták a személyiségem vagy csak az alkotói tudásom miatt tartanak, ezzel tisztába vagyok, de kölcsönös.

Pl neki kell valami vázlat vagy modell, megkapja. Ha nekem kell 3D nyomtatás, megkapom.

Rendezvények stb-n szeretek részt venni, mindig keresve azokat a személyeket, akik érdekesek számomra s nem untatnak.

Bárkivel el tudok beszélgetni, de nem mindegy, hogy unom vagy érdekes vagy teljesen lázba hoz s az alkotáshoz is inspirál.

Az meg más ha véleményt kell mondani.

Annak ellenére milyen vagyok, szokásom megfigyelni az embereket, személyiségüket. Vásárolgatásaiktól kezdve egyéb szokásaikig.

Ez üzleti szempontból is hasznos.

HA valaki nem keres annak rengeteg oka lehet. Pl nem érdekled őt, irritálod, de ő eltűrte egy ideig stb. Nem vagytok egymásnak valók, haverként se. Megesik.

Ha magadat kielemzed őszintén tiszta fejjel s feltennéd a kérdést:

Meglennék egy ugyan ilyen ember mellett, mint én? (sajnos sokan nem tudják magukat magukkal szembesíteni vagy nem akarják - így erre a kérdésre nem tudnának megfelelően válaszolni, érvelve)

Pl ha te negatív emberként csak rossz, lehangoló dolgokat mondasz s várod a jót és a szeretet megváltást/tanácsokat, akkor az biztos, hogy egy ugyan olyan negatív emberrel nem jönnél ki sokáig. Kb panaszkodásig és OFF.

Rengeteg szituáció, variáció van.

S ne legyél naív...

a kihasználás mindig is ott lesz valamilyen szinten az emberben.

Pl az is annak számít, ha a negatív ember önsajnálatba merül és a "barátját" szavak szemetes zsákjának használja, arra nem gondolva, mit is érez, gondol a másik. Sok ember csendben elviseli s nem szólal fel, mert sajnálja a másikat vagy/és gyáva oda mondani:

Térj már észhez! Fogd be és tegyél ellene!segítek, de csak ha úgy állsz hozzá.

A sok hallgatás és nyelés pedig felépíti az emberek közt a gátat s eltávolodnak egymástól.

Minden ember más ezért SOHA nem fogunk tudni megfelelni vagy csak tetszeni mindenkinek!

Nehéz magunkhoz illő embert találni párnak, de "legjobb" barátnak mondható személyt is.

De ott gond van, ha senki se kedvel igazán. Ott önmagadban keresd a hibát, ismerd meg magadat és nézz szembe azzal a személlyel aki a tükörben egyenesen szemedbe néz veled.

Egy jó s kellemes kisugárzású embert szívesen szólítanak meg az idegenek is (pl amikor parkban alkotgatok asztalnál), de olyat aki magába van burulva, kellemetlen érzés fog el, ahogy rá nézel... nem szólítanád le "mennyi az idő?" hanem egy másik embert keresel, ha van.