Miért érzek undort ha bele gondolok, hogy nekem is babát kell valaha nevelni, de tudom, hogy nem kell?

Egyszerűen nem tudod más perspektívabol látni a világot.

Nem a te hibás, egyszerűen nem vagy ahhoz elég intelligens.

Én sem akarok gyereket, de fel tudom fogni valaki miért akar...

azért akar mert ösztönből szereti a kicsinek a gondjait vinni..

sok szülő nem kap érte semmit csak kb 8 éves korig együtt élhet egy ártatlan emberrel aki teljes szívéből szereti őt mint szülőt..és ez egyébként teljesen ki tud kapcsolni és őrült energiákat ad, hogy felelős vagy érte..

a szobatisztaságig sokkal kevesebb baj van egy gyerekkel mint engedetlen kamaszként egy hét alatt..pelenkát kicseréled valahogy de mikor idióta, semmirevaló ember akar lenni csak azert is, hát fáj nagyon..

25F

Hasonlóan érzek a gyerekekkel kapcsolatban, mint te... amolyan szükséges rossznak tartom őket. És gyűlölöm a sóskafőzeléket, már a szagától felkavarodik a gyomrom. Mások viszont két pofára zabálják, és nem tudják megérteni, hogy hogy én hogy nem szerethetem; ahogy néhány ember azt nem vágja, hogy lehet megenni a halat vagy a gombát, én meg nem értem, hogyan lehet ezek nélkül az ízek nélkül élni? :D

Szóval a gyerek sóskefőzelék. Az emberek nagy része szereti, vagy legalább is elviseli, nekem viszont le nem lehetne nyomni a torkomon. Míg az én álláspontom sokaknak gomba, nem is értik, hogy lehet így boldogan élni, én meg nem értem, mi a probléma?

Első hozzászólóval ellentétben szerintem nem baj, ha "nem tudjuk felfogni", miért döntött a másik úgy, ahogy (esetünkben a gyermekvállalás mellett), van, és kész. El kell fogadni, mint a sóskafőzeléket, ami nálunk a legolcsóbb fogás a munkahelyi kifőzde menüjén, ezért mindenki azt eszi hó végén, de én ettől még választhatok mást, és se nekem nem kell cseszegetnem a sóskásokat, se nekik engem, amiért halat eszek.

Én sem akarok, van barátod? :D

27F