Kívül angyal, belül ördög?

Van egy apró gondom.

Sokan csak a jót várják tőlem, pedig én nem szeretnék jót tenni senkivel, vagyis csak békén hagyni mindenkit, és ők is engem.

Úgy érzem annyi jót adtam már mindenkinek, hogy kifogytam! Próbálok kedves lenni, de jön valaki aki kihasználja, aki falánk és többet akar.

Sulis példát hozok fel: Még 9 osztály elején, új voltam, új suli stb. Próbáltam beilleszkedni, 3 csaj befogadott közéjük.

2 hétig minden jól ment, igaz furcsa volt, de nem törődtem vele.

2 hét után, odajöttek hozzám a lányok, hogy írjam le házifeladataikat. Mivel nem akartam magamra haragítani őket, leírtam.

Kövi szünet, az osztálytársaim közül 5 fiú jött hozzám, hogy írjam nekik is le házifeladatukat. Ez ment fél évig!

A végén már kezdtem megunni, valahogy leráztam a csajokat is, persz mindenki meglepődött, hogy nem teszem azt amit mondanak. Utána jött a szivatás, minden volt, meggyaláztak, ócsároltak, és ignoráltak...

Amíg kedves, segítőkész, jószívű voltam, mindenki velem volt, persze tudtam, hogy kihasználnak, de nem érdekelt, örültem, hogy törődnek velem.

Mára már, nem érdekel senki, nem bízok senkiben...

Ha buszozok valaki mellém szeretne ülni, csak ránézek, nem mondok semmi, ő meg sarkon fordul és megijedve továbbmegy...!

Sosem voltam olyan mosolygós, mindig aki rám nézett, gondolom látta rajtam, hogy életkedvem sincs.

Annyi a gond, hogy tipikus kis alacsony, vörös haj, cuki pofi, csillogó zöld szemeim vannak, erről senki sem gondolná, hogy rossz vagyok.

Mostanában furcsa vagyok, nincs kedvem semmihez, csak nézek a semmibe, és gondolkodok mindenfélén.

Az álmaim is megváltoztak, inkább nem írom le, hogy miről álmodok...

Szerintetek én vagyok a hibás? miattam van ez? Hogyan változtassak, vagy legalább érdemes változtatni?

Bocsi :) hosszú lett, de úgy éreztem muszáj leírnom... 19/L