Szerintetek szégyen, ha vkinek borderline személyiségzavara van?

Nem. Nagyon kemény az amivel meg kell küzdened.

Ami viszont az, ha bármit megengedsz mgadnak azzal a címszóval hogy én ilyen vagyok, tehát mindenki más le van tojva.

Semmi sem szégyen már manapság. Nekem bipoláris személyiségzavarom van, azok tudnak róla a környezetemben, akiknek szükséges. Megpróbálom magamat iskolába/ munkahelyen/ idegen közegbe mérsékelni, de ritkán van az, amikor elpattan nálam a húr ott fejbe, szerencsére.

Olyankor sem érzem azt, hogy szégyen lenne.

#4:

Beléd se sok tolerancia szorult...

Hát én nekem pont ez a fétisem..:)

nagyon ízgat a téma ,

#8:

Bár nem én vagyok a 7-es válaszoló, de erre adhatok magyarázatot.

Több dolog is lehet:

1. Helfer-szindróma:

Ezt "Segítő-szindróma" néven is ismerik. Általában ezek a személyek 2 féle képpen jönnek létre.

Az első, hogy olyan területen dolgoznak (pap, orvos, pszichiáter, pedagógus, szociális munkás, stb.) ahol másoknak segítenek. Majd szó szerint "az agyukra megy a munka". A magánéletükben is túlzott segítési kényszer lép fel.

A második, hogy gyermekként nem kapott elég segítséget. Itt nem önbizalmi, vagy sikermegerősítési tényezőről van szó, sokszor még csak nem is lelkiről. Hanem szó szerinti fizikai segítséget nem kapott. Például nem segítettek neki az öltözködésben, nem segítettek neki a leckékben, nem segítettek neki a fizikai tevékenységek megtanulásában és elvégzésében. Ettől még lehetett szerető, odafigyelő, nem-elhanyagoló családja, és lelkileg megkaphatott mindent. De a fizikai segítséget nem. Ezért úgy érzi, ez mindenkinél ilyen, és megpróbálja őket "megóvni" attól, hogy olyan hiányuk legyen, mint neki volt.

2. Nárcisztikus személyiségzavar

Ez a legrosszabb verzió. Egy nárcisztikus-borderline kapcsolatban a felek egymást folyamatosan teszik tönkre és erősítik a tüneteket. És sajnálatos módon a saját személyiségüknek köszönhetően a borderline-os fog rosszabbul kijönni belőle.

Egy nárcisztikus nem viseli el, ha nem kiskirály(nő)ként bánnak vele. A borderline-nak viszont a fő eleme a hangulatingadozás, annak is az a része, mikor dühöng és a párjával lesz agresszív. Ezt normálisan, higgadtan, önfeláldozóan hagyni kéne, mert akkor a természetes lenyugvás járhatna sikerrel, azonban egy nárcisztikus erre nem képes. Vissza fog ordítani, akár vissza is ütni. Ez egy borderline személynek kifejezetten rosszat tesz, mert a rossz tulajdonságaival szembesítik. Illetve bármilyen szembeszegülés, meglebegteti az elhagyás lehetőségét, ami a borderline-osnak a legnagyobb félelme, így mégjobban zuhan az agresszió, a depresszió, és az üresség felé.

3. Izgalom

Az tagadhatatlan tény, hogy a borderline személyek igencsak vonzóak, akárcsak a pszichopaták (igen, ez hivatalosan antiszociális személyiségzavar, de a pszichopata szót többen ismerik), csak pont ellentétesen.

Míg a pszichopaták azért vonzóak, mert kiegyensúlyozottnak, kifinomultnak tűnnek, karizmatikusak.

Addig a borderline személy a folyamatos kicsapongásaival izgalmasnak, folyamatosan változónak hatnak, akik mellett nem lesz majd unalmas az élet.