Ti mit éreztek/gondoltok, ha valaki nem fogadja el a köszönéseteket?

Hú engem, nagyon fel tud cseszni az ilyen, pedig nem kéne. Egyszerűen felfoghatatlan szamomra, hogy felnőtt ember, ha ráköszönnek, miért nem tud egy annyit odanyögni, hogy helló,csak néz, mint hal a szatyorban.

Panelban lakom kb senkit nem ismerek, mégis köszönök, ha valaki esetleg ott van a liftnél, ha az meg nem köszön vissza, valamit mindig motyogok, paraszt vagy hasonlót, az már nem érdekel, hogy meghallja-e vagy nem.

Semmit. Mosolygok...

Regebben zavarta az egom... es en is bosszankodtam. De mar nem izgatnak ezek a dolgok ilyen szinten.

Semmit, mert nem szoktam ráköszönni ismeretlenre, akit meg ismerek, az visszaköszön.

De nekem rémálom volt régen ez az egész plusz stressz, mai napig járok pszichológushoz szorongás miatt, nem szeretem, ha idegen rám köszön.

Valami baja van velem. Nem érdeklem. Bunkó.

Amúgy bosszantana az ilyen belül, de ignorálnám inkább én is.

Valószínűleg azért fájó pont ez sokaknak, mert gyerekkorukba beléjük verték, hogy köszönni kell, és ha valaki nem köszön az ugye hogy képzeli.

De pl ha valaki nem köszön nekem, és én odaszólok, hogy paraszt, vagy bármit (indulatosan ez a lényeg) akkor én lennék a paraszt, mert mennyivel bunkóbb dolog leparasztozni valakit, mint szimplán nem köszönni.