Az öngyilkosság foglalkoztat, valószínűleg meg fogom tenni a közeljövőben. Más is érez így?

Az újévi fogadalmam, hogy nem érem meg a 2020-at. Kismillió másik kérdés szól ugyanerről. Nem, teljesen egyedül vagy az érzéssel.

Ettől függetlenül azért jól gondold meg. Nekem nincs kit hátra hagyni, az én eltűnésem max a munkáltatómnak fog fájni, másnak nem. És a tiéd?

Első sorban szeretnék kiemelni egy fontos tényt az írásodban, amit sajnos az iskolában rosszul tanít a legtöbb magyar tanár. :(

Amit írtál egy gondolat, nem egy érzelem.

Miért fontos ez?

Az érzelmeket nagyon nehéz, legtöbbször nem lehet irányítani. A hatásukat lehet befolyásolni tudatosan és odafigyeléssel, de nem vagy értük felelős.

A gondolatokért teljesen felelős vagy és tudod irányítani mindet.

Miért rossz, ha keverik őket az emberek? 1) saját magukat csapják be azzal, hogy lemondanak az irányításról, ami a kezükben van és ez tehetetlenséget szül és az elkeseredettséget, ami depis hangulatot generál és ott lesz egy érzelem, amit a gondolatok ereje hozott létre. Pedig a gondolatot irányíthatod, ha gondolkodsz. 2) másoknak azt üzenik, hogy ők nem tehetnek a gondolataikról és ha valaki máshogy gondolkodik, azzal érzelmileg befolyásolást követ el, ami erkölcstelen és manipulatív és.... Szóval ez egy csúszós lejtő, ami gátolja a kommunikációt. 3) elfedi a valódi érzelmeket és nem fogja tudni kifejezni magát és átélni a szituációkat. Ez újabb frusztráltságot generál.

Szeretnék segíteni ebben mindenkinek, hogy ezt tisztán lássa. Sajnos nagyon sokat rombol az érzelmi intelligencián (EQ) az iskola. Az óvodás és fiatalabb korosztály ezt természetesen használja helyesen. Az általános iskolában és a média fogyasztással kezd el romlani a magyarok EQ-ja. :(

Hm. Ez esetben meg kéne acélozni kicsit a jellemed, mert így egész életedre céltábla maradsz.

Kezdjük ott, mi a bánatos rákheréért érdekel egyáltalán mások véleménye? Saját magadnak felelj meg, másnak nem kell. Te vagy magaddal 0/24-ben összezárva, nem ők. Ez lenne az első lépés, itt kezdődik az önbizalom. Én is kb ennyi idősen kezdtem, és volt az életemnek virágzó szakasza.

Engem más vágott haza, és roppantott szép lassan össze annyira, hogy mára már csak egy emberi roncs vagyok. Egy elég masszív, mert engem ugyan senki fia nem tud bántani - én viszont folyamatosan bántom magam. De ez más tészta. Én már klinikai eset vagyok, tegyük félre.

Viszont neked csak annyi kéne, hogy jól arcon vágod önmagad, megrázod és ezzel lerázod magadról a sok negatív marhaságot, és elkezded a saját kezedbe venni az irányítást, szép fokozatosan. Javaslom, olvasgass néhány keleti filozófiát, Tao, Buddhizmus. Elég sok olyan nagy pofont fogsz kapni onnan, ami végül kinyitja a szemed, és rájössz, hogy a semmiségen paráztál egész idáig, és saját magadnak állított csapdában vergődsz. Meg még jó sokan mások is. Az az egyetlen bajod, hogy gyenge vagy. Nem azért, mert belül is az lennél, egy büdös fenéket. A potenciál ott van benned, mindenkiben ott van. Csak sokkal kényelmesebb elhinni, hogy gyenge vagy, mást okolsz miatta (környezet, emberek, miegymás) és hagyod, hogy mások tegyenek tönkre. Tőlem mindig azt kérdezték, hogy jó a meleg pisiben ücsörögni és locsolgatni magad vele, miközben panaszkodom a szagára? Évek teltek bele, mire felfogtam. És úgy döntöttem, nem - ez nekem nem jó így. Felálltam és tovább mentem.

Neked is menni fog, de azt neked kell elhatározni. Az életben rohadtul senki nem fog segíteni, segíts magadon. Ezt a harcot amúgy is csak saját magaddal, külső segítség nélkül tudod és kell megvívnod.

A buksi simi ebben a helyzetben fölösleges. Az csak tovább tart meg ebben a sz*r helyzetben, amibe kerültél. Itt a kemény elhatározás és önmagad legyőzése fog segíteni, ami fájni fog, igen. De megéri.

A kérdés nem rólam szól! És nem ismerem azt az állapotot, amit leírtál. Nagyon nehéz a tarsadalmi elvárásnak megfelelni.

135 kg voltam. Engem nem cikiztek. Elkezdtem edzeni, mert testi tüneteim voltak a túlsúlyom miatt. Most 90 vagyok. És nagyon megszerettem a mozgást. Már hiányzik, ha kihagyok akár 2 hetet is.

Nem rólam szól a kérdés. Csak érdekel, hogy mit tudsz a testedzésről?

Nem számon kérés, csak érdekesség és kedv csináló:

- tudod-e, hogy az izom 3x sűrűbb, mint a zsír. Tehát 3 liter zsír akkora súlyú, mint 1 liter izom. Azaz ha edzel és szépen fokozatosan izmot építesz, kilókban az elején nem jelenik meg a fogyás, de hamar meglátszik kívülről. Tudtad?

- tudtad-e, hogy az izomzat energiát eszik a szervezetből akkor is, amikor nem mozog, így az izomzat kiépítése kalória igényedet növeli és ezáltal a felhalmozott energiákat (zsírt) csökkenteni képes.

- tudtad, hogy 45 perc intézni mozgás után van egy rövid, kB 30 perces időszak, amikor a megevett kaja nem raktározódik, hanem gyorsabban beépül a szervezetbe, tehát nem zsír lesz belőle, hanem izom, ín, csont, stb?

- tudtad-e, hogy a mozgás endorfint és oxitocint szabadít fel? Az oxitocin gyakorlatilag az az anyag, amit minden embernek szúrni kéne vénába :) mert olyan építő érzelmeket vált ki, mint az önbizalom, magabiztosság, szeretet, büszkeség, eltökéltség?

- tudtad, hogy a legtöbb edzőteremben a túlsúlyosokat legtöbben tisztelettel kezelik az eltökéltségük miatt (kivéve a januári kezdőket, akik 4 hét alatt abba hagyják)?

Ezzel csak szeretném felhívni a figyelmed, hogy vannak lehetőségek a jó hangulat megtalálására amellett, hogy mellékesen lehet tőle fogyni is. :)

+1 az irányítás megtalálásához.

+1 a keleti filozófiához. Lélek emelők!

A lélek emelő tulajdonsággal egyetértek, viszont közben nagyon tudnak fájni. De mint tudjuk, ahhoz hogy újat építsen az ember, előbb le kell bontani a régit. És igen, az fáj.

Az izom nehezebb mint a zsír dolgot pedig megerősítem! Van egy vékony, de nagyon magas srác ismerősöm, aki 100 kiló. És nem a zsír miatt, ami nincs is rajta. Viszont kitartóan képes 50 kilókat pakolni. Szóval igen, a kilók száma és a testzsír nem feltétlen állnak egyenes arányban egymással.