Te hogyan kezelnéd a szégyent?

Attól függ, mi az.

Én sose nyúltam semmilyen káros dologhoz (cigi, drog, ilyesmi) inni is maximum havonta-kéthavonta, de nem részegedésig.

A szégyent igyekszem elkerülni, igen. Tenni ellene.

Ha már megtörtént, akkor csak annyit tudok tenni, hogy emelt fővel vállalom.

Egy random emlékem:

Eléggé megáldott "odafent" az anyatermészet. Szalagavatóra kiválasztottam a fehér ruhámat, ami pont rámillett. Azt az apró tényt elfelejtettem, hogy a szalonban csak álltam, néha forogtam, de a szalagavatón már intenzívebben mozogtam, pörögtem, fel is emeltek.

Kérhettem volna pántot a ruhámra a vállamhoz, de - utólag bánom - visszautasítottam.

Főpróbán még melltartó sem volt rólam, és csúszott le rólam a ruha.

Nem tetethettem rá utólag pántot.

A szalagavatón végül úgy döntöttem - ha szégyenkeznem kell, hát tegyem méltóságteljesen.

Felvettem egy testszínű melltartót (mert ezért mégis) majd végig emelt fővel táncoltam, nem néztem le.

Nem is égtem be.

A szégyen talán a lehető leghaszontalanabb és legértelmetlenebb emberi érzés mind közül.

Így ha rámtör ez az érzés, amilyen hamar csak lehet elengedem, hagyom tovaszállni. Ha valami hülye helyzetet idézek elő, akkor szégyen helyett inkább szembenézek vele, elismerem, hogy tájékozatlanság, rutintalanság vagy pillanatnyi "rövidzárlat" okán hoztam egy olyan döntést, aminek akkor nem láttam a rossz következményeit, ezt igyekszem helyrehozni, de eközben mielőbb továbblépni. Nem szabad beleragadni ilyesmibe. A tökéletlenség meg éppen, hogy nem szégyen. Emberből vagyunk, kinek tartoznánk tökéletességgel?

Tökéletes ember nem létezik.

Pontosabban épp a hibák tesznek minket emberré.

Inkább gondolj úgy a hibáidra, mint apró jelzőkre, hogy hogyan válhass jobbá. Nem rossz dolgok, nagyon is jók és hasznosak.

Én úgy tartom, hogy az élet célja - többek között - a tanulás, önmagunk fejlesztése és tökéletesítése.

Az alkoholizmussal, önkárosítással csak messzebb kerülsz ettől.

Ideiglenes megnyugvás illúzióját adja az alkohol eleinte, később már azt sem és egyre több és több kell belőle... :-(

Pszichológussal beszéld ezt meg szerintem.

A szégyen olyan dolog, amit önmagaddal teszel, mivel senkinek nem fontos annyira a másik ember, hogy folyamatosan az ő hibájával foglalkozzon, mindenki hibázik, szégyenkezni felesleges...

Ha hibázol is, nem lesz ez a beszédtéma, csak ideiglenesen, más is hibázik.