Gyakran érzitek, hogy nem tudtok változtatni az életeteken?

Nem, mert ez nem igaz. Szerintem ha valaki tényleg el akar érni valamit, akkor az minden követ megmozgat és nagy áldozatokat és kockázatokat is hajlandó hozni a cél érdekében. Én így küzdöttem ki magam olyan helyzetekből és traumákból, amiket más 50 év alatt se szed össze.

Én azt hogy lusta típus vagyok, illetve hamar eltántorodok, elkezdek valamibe belemerülni, mindent meg akarok tervezni a legalaposabban, aztán amikor szembejönnek hogy milyen nehézségek állhatnak fel, akkor elbizonytalanodom, és arra jutok hogy úgyse sikerülne, pedig ha már benne lennék és kitartóbb lennék, akkor képes lennék venni az akadályokat.

A berögzült szokásaimat, megküzdési módjaimat tartom saját magam akadályozó forrásaként.

2-es, teljes mértékben ugyanez van velem is. Hiába akarok én nagyon barátkozni, rákényszeríteni mégsem lehet a másikat h kedveljem engem. A kedvelés vagy jön magától vagy nem és úgy érzem ha megszakadok sem fognak kedvelni... Másoknál meg látom, h elég csak létezniük és már mindenki kedveli is őket. Kezdem elfogadni, hogy ebben az életben hasonlóban nekem sosem lesz részem.