Miért kunyerálnak el egyes emberek dolgokat másoktól?
Konkrétan a "nekem adod?" kérdésre gondolok.
Természetesen van, hogy a kérdés teljesen ártalmatlan, de most konkrétan arra gondolok, mikor valaki bejut az élettereedbe (vagy az én esetebmebn a munkahelyi irodámba), és a személyes holmim közt nézelődve megtalál valamit, ami megtetszik neki, és szégyen nélkül képes megkérdezni, hogy nekiadom-e.
Gyerekkoromban volt egy ilyen barátom, képes volt az előző nap a szülinapomra kapott ajándékomról feltenni ezt a kérdést. Olyan gyakran tette fel a kérdést, hogy ha mindenre igennel válaszoltam voln,a akkor a fél szobámat hazavitte volna. De oké, ezt letudom azzal, hogy gyerekek voltunk, ő nem úgy volt nevelve, stb.
Most viszont 30 pluszos vagyok, és felnőttek részéről a mai napig előfordul ez a dolog.
A munkahelyemen van egy LED dekoráció az asztalomon, amit annak idején névnapomra csinált egy kedves barátom. Nem világít, de be lehet kapcsolni. Tegnap egy munkatársam bejött az irodámba, meglátta, felvette, elmondtam neki, hogy ajándék volt, majd kisvártatva megkérdezte, nekiadom-e.
Mondom: nem. És úgy néztem rá, mint egy ufóra.
Most én vagyok abnormális, és ez egy tök oké kérdés? Vagy miért kapom én ezt meg állandóan?
Bunkóság és tiszteletlenség, ahogy érzem, méghozzá az a fajta, hogy utána még én érzem rosszul magam.
Gondolom, le kellene peregjen, de nem megy.
Utána nem tudok ezekre az emberekre ugyanúgy nézni: bunkóság és tiszteletlenség is van ebben, amin nem tudok átlépni.
Volt hasonló esetetek? Mit gondoltok a kunyerálásról?
Más eseteket is mesélhetnék, de ez a LEd cuccos volt a legutóbbi. De így kunyerálják a gémkapcsomat (kutya alakú, nagyon cuki), az ételhordó dobozaimat, a lakásomban a porcelán figurákat, amiket gyűjtök...
Egyszerűen nem értem.
válasza:Hát ez fura, talán még iskolás koromban találkoztam ilyen jelenséggel. Elég gyerekes viselkedés. Én nem szégyellném magam kimondani, hogy Nem, szégyellje magát ő. Ha akkor nem is, később észbe kap.
A miértre nem tudok válaszolni, talán rossz neveltetés, megkapott mindent amit akart.
válasza:Gyerekes viselkedés: "mindig az kell neki, ami a másiknak van", egyfajta hiányérzet alakul ki, ha meglát másnál valamit, ami megtetszik neki, rossz érzése támad, ha nem lehet az ő birtokában. Szerintem ebből adódik a kunyerálás.
Valószínűleg miután megszerezte az adott tárgyat, úgy elteszi, hogy többet elő sem kerül, csak a "pillanatnyi birtoklási vágy" számított.
válasza:#2. Voltam. Most eszembe jutott a sógornőm aki kicsit hasonló, ha nem is teljesen ebben a formában.
Ő olyan, hogy semmilyen módszertől nem riad vissza hogy elérje amit akar. Annak ellenére sem, ha rajta kívül az összes többi ember rosszul érzi magát.
Azt gondolom az ilyen típusú emberről, hogy tudja a lelke mélyén hogy mit csinál, mit okoz, de sokkal erősebb a vágya mint a szégyenérzet, ezért ezt elnyomja a célja elérése érdekében. Ha már egyszer sikerült, megteszi újra és újra mert nincs következménye.
válasza: válasza:Van az ismeretségi körömben ilyen ember. Szerintem ez neveltetés kérdése. Valahogy normális reakciónak tűnik nekik az, hogy elkérnek másoktól dolgokat, ami megtetszik nekik. Pedig nem normális reakció. Valahol 8-10 éves kor környékén ki kellett volna nőni. De valamiért (gondolom jó nevelés hiánya) ez nem történt meg.
Egyetértek veled, kérdező. Zavaró, idegesítő viselkedés és nem vagy bunkó, amiért ilyenkor nemet mondasz. Azt is jó taktikának tartom, hogy megmondod, hol vetted, és javaslod neki, hogy vegyen ő is.
Köszi mindenkinek a válaszokat! Megnyugtattatok azért, hogy nem csak részemről abnormális ez a viselkedés.
Igen, valóban a gyerekekre jellemző.
A leggázabb, hogy nem egyszer olyan dolgokat kérnének el vendégeim (nem barátok, csak alkalmi látogatók, felszínes ismeretségek), amikről kifejezetten tudják, mert előtte mondtam el, hogy nagy az érzelmi értéke, nagyra becsülöm azt a tárgyat. Hihetetlen.
Nagyon szeretem a fura, ötletes, egyedi holmikat, úgy gondolom, ezzel még inkább bevonzom ezeket a kéréseket.
válasza:Ez nem normális.
Ha valami tucat cucc, mondjuk a kutyás gemkapocs, és látom, hogy van egy halommal az asztalodon és megtetszik, akkor lehet kérek belőle egyet, de nem sértősök meg, ha nem adsz. Viszont, ha csak az az 1 van, megjegyzem, hogy nagyon menő, de eszembe se jutna elkérni.
Max közeli barátaimmal szoktam úgy beszélni, ha van valami jó cucca, hogy viccesen megjegyzem, ha "kinövöd" vagy meguntad és nem kell, nekem adod?
Ha meg valaminek eszmei értéke van számodra, azt ne add oda. Nekem adod? Nem mert xy-tól kaptam és nekem ez fontos, bocsi. Ha valaki ezen megsértődik, hát legyen. Vagy mondd, hogy ok, de akkor te meg "ezt" add oda cserébe, már nem fog neki kelleni a cuccod.
Amúgy rettenetesen buta emberek vannak a világban, te pedig nyugodtan mondj nem-et, ez 10 éves kor felett nem normális kérdés.
Köszi!
Igen, természetesen nemet mondok az ilyenekre, nem fogom elajándékozni a szeretett holmijaimat (se). Én is veszem, vegye más is.
Volt régebben egy kabátom, amit Kanadában vettem, azt meg a szomszédomban lakó nő nézegette állandóan és mondogatta, hogy majd ha megunom, adjam neki. Jó, elsőre poén, meg senki nem veszi komolyan, de kb minden kabátszezonban felhozta. Ez is olyan snassz, mások cuccáért ácsingózni. Mondtam, hogy örök darabnak tűnik, hogy kicsit leszereljem, és hogy rendelhet a netről. Persze úgy nem kellett.
A szüleim szomszédai meg amit az udvaron látnak, mindent kunyerálnának, mondjuk ez egy másik szint: apám hozat fát, hasogatja az udvaron, erre kérdi a kétbites gyökér, hogy kell neki mind, mert elfogadja a felét (egy földönfutó, mindent ingyen kér). Lakásfelújításnál a melléképület konyhájából kikerült a gáztűzhely, azonnal jött, hogy neki az kell. Úgy kellett lecsillapítani, hogy nyugodjon le, az nekünk is kell.
Kibontott lambéria szintén kellett volna, meg a dió, ami a szüleim fájáról lehullik. Szóval minden. De ő persze kivágatta a diófáját pár éve, mert eladta, annyira kellett a pénz piára meg cigire.
Oké, mondom, más kategória, de ez is ilyen.
Az emberek sokan vannak úgy, hogy vagy megkapják ingyen, vagy nem kell.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!