Normális, ha szégyenlem magam, amiért egy vizsgám nem lett meg?

Külföldön járok egyetemre, kicsit más a tanterv illetve a rendszer, mint otthon.

Az adott szakon, amit csinálok, eddig minden vizsgám meglett (most tartok a 4. szemeszternél), leszámítva egyet.

Szakot váltok (a krediteket átvihetem), így az egy hiányzó vizsgát le se kéne tennem. Ha meglenne, járna érte 6 kredit, de rettenet nehéz.

A prof szerette volna, ha megpróbálom másodszor is, csak hogy ne legyen az, hogy nem kaptam esélyt, de a tárgy többi részét akkor se folytathatom, ha továbbmegyek, mert nem lenne értelme.

A vizsga lényege, hogy egy adott (ma már nem létező) nyelven írt koraközépkori irodalmi szöveget kell lefordítani (esetemben németre) illetve nyelvtani táblázatok.

Egy oldal írott szöveg, két oldal táblázat, 90 perc.

Az a gond, hogy mivel nekem a német nem az anyanyelvem, a legutóbbi vizsgámon is az irodalmi szóhasználaton buktam el a szöveget, illetve sose ment a több oldalnyi táblázat magolása. Bármilyen nyelven meg tudok tanulni hallásból (több idegennyelven vagyok perfekt), de nyelvtani táblázatokat sose bírtam bemagolni, hallásból érzek rá mindenre.

Holnap be kell mennem vizsgázni, holott tudom, hogy nem lesz meg. Emiatt szégyenlem magam, hogy lehet, talán ha napi 10-12 órát belefektettem volna egy hónapon át, akkor talán esetleg meg lett volna a minimum pontom kis szerencsével.

De eddig mindenre úgy tanultam, hogy elég volt, amit az órán hallottam, vizsga előtt 1-2 nap tettem csak oda magam intenzívebben, és eddig minden meglett elsőre, nyelvvizsgák is simán.