A sok pénz valóban boldogtalanná tesz?

Szerintem arról van szó, hogy ha valakinek szűkösek az anyagi lehetőségei, akkor a saját sikertelenségért tudja a szűkös anyagi lehetőségeket hibáztatni - vagyis egy rajta kívül álló tényezőt.

Ha utána ez az ember kap egy csomó pénzt, akkor kiderül, hogy igazából nem az anyagi szűkösség volt a fő korlát. Lesz pénze nyelvtanfolyamra, és rájön, hogy ebbe mekkora munkát kell fektetni. Lesz pénze tápkiegre, jó étkezésre - persze kiderül, hogy ha az edzésmunkát nem teszi mellé, akkor nem lesz eredmény. Lesz pénze szép autóra, barátnővel vacsorázni, drága ajándékokat, mindenfélét venni - két hónap alatt megállapítja, hogy "minden nő felszínes".

Ha nem foghatom rá, hogy azért nem tudom elvégezni az egyetemet, mert nincs elég pénzem, akkor kénytelen leszek bevallani, hogy azért nem megy, mert nem vagyok elég kitartó és okos.

Így a pénz végülis boldogtalanságot okozhat. Az előfeltétel az, hogy a pénz hiányára fogjam a saját nyomoromat, amíg nincs.

"Miért lenne valaki attól boldogtalan, hogy megveheti/megteheti, amit szeretne?"

Nem attól leszel boldogtalan, hogy megveheted amit szeretnél. Hanem attól, hogy bizonyos dolgokat akkor sem feltétlenül kapsz meg, ha pénzed van. Gazdag munkatársaim is ugyanúgy szenvednek, mert elváltak, felnőttek és kirepültek a gyerekek, egyedül vannak, öregednek, jönnek elő a betegségeik. Vagy ismerek olyat akinek 50 évesen mindene megvan, lakás, drága autó, drága eszközök, anyagiak. De mellette se családja, se igazi barátai, mert egy kiállhatatlan farok.

Összességében nem a pénz tesz boldogtalanná, csak egyszerűen sok ember rájön, hogy nem csak a pénz hiánya miatt volt boldogtalan és pusztán az anyagi javak nem teszik boldogabbá. Tipikusan mint ahogy az előző leírta. Ha valaki antiszociális, lusta, ronda külsejű, unalmas ember, akkor az gazdagon is jó eséllyel ugyanaz marad. Persze ez sem kötelező szabály, mint ahogy az sem, hogy valakit nem tesz boldoggá a pénz és az anyagi javak.

Vagy szimplán csak nem akar mindenki megtanulni nyelveket, mert értelmetlen. Továbbtanulni is felesleges, ha pénzed van. Az időd megy vele, pláne a helyi oktatási színvonalon. A hobbi leköt egy ideig, aztán rájössz, hogy az önmagában nem szórakoztató. Megveszed hozzá a legjobb cuccokat, csinálod, megunod. Ha viszont kicsiben kell kezdened, gyűjteni rá, jobban meg is becsülöd.

Utazgathatsz mindenfelé, pár év alatt beleunsz. Megvehetsz bárkit, hogy kinyalják a feneked hogy milyen szuper vagy, csak mű az egész. Ha sok pénzed van, sosem lesz veled őszinte senki, mert nyalnak a pénzedért. Ezért isznak és drogoznak a gazdagok, hogy elviseljék ezt a céltalan és mű létet, amit a mértéktelen pénz okoz.

Na látod, nem érted. Nekem pl teljesen értelmetlen a nyelvtanulás, neked nem. Nemsokára úgyis jönnek az interaktív fordítók, szóval a befektetett energia sosem térül meg.

Hivatás? Minek, ha tele vagy pénzzel? Hogy villogj egy papírral? Pénz beszél, kutya ugat. Okosabb nem lesz az ember miatta, csak megtanulja az előre programozott dolgokat. Tényleg értelmes a sok szóró tantárgyat tanulni.

Kb akkor van értelme a tanulásnak, ha az ember elkezd kutatni valamit és hozzátesz valamit az emberiség fejlődéséhez, de a legtöbben sík hülyék az ilyesmihez. Marad a szórakozás és költekezés.

A többiek beletemetkeznek valami veszteséges vállalkozásba, hogy teljen valamivel az idejük.

Lehet benne igazság de ez még mindig a jobbik fajta boldogtalanság ha közben mindened megvan.

Az meg egy más jellegű boldogtalanság mikor valakinek mindenért meg kell küzdeni mert csóró és éhezik...stb.

ahogy más is írta, ez nagyon emberfüggő.

azok az emberek, akiknek kimeríthetetlen a tenniakarásuk, valószínűleg tudnák kezelni a nagyobb vagyont.

pont ezért van egy csomó ember, aki úgy van vele, hogy vehetne 10 drága autót is, de nem kell, hiszen egyszerre úgyis csak egyben tud ülni...na de akkor mire költsön?

nyilván ilyenkor érzi az ember, hogy a valami iránti érdeklődés sokkal fontosabb, mint a megvalósításhoz szükséges pénz.