Szoktak lenni olyan érzéseitek, hogy nincs helyetek ezen a földön és a sírás folytogat?
Velem elég sűrűn elő szokott fordulni. Mondjuk egy ideje nem sírtam és próbáltam pozitív dolgokra gondolni, de ma megint elkapott egy rossz érzés, hogy Isten büntet engem a kinézetem miatt, olyan vagyok kinézetileg, mint egy gyerek, közben már sokkal idősebb vagyok, semmi nőiesség nincs bennem.
Akármit csinálok, mindig balul sül el, hiába próbálok az embereknek megfelelni, senkit sem érdeklek.
Néha arra gondolok, hogy más ember, aki elvesztette az életét fiatalon, sokkal jobban megérdemelte volna az életet, mint én. Nem kíváncsi rám senki, mikor figyel rám valaki, akkor is csak azért, hogy kigúnyoljon vagy, hogy segítsek valamiben.
Vajon ezek az érzések elmúlnak valaha? Ti szoktatok ilyen érzéseket átélni?
válasza: válasza: válasza:
válasza:Nekem is minden nap eszembe jut életemnrk mi az értelme, de a rámtörő érzéseket igyekszem visszafolytani. De ma, ahogy belenéztem a tükörbe egy kislányt láttam, egyből elkezdtem sírni, nem bírtam visszatartani. Aztán eszembe jutottak az emberek, akik a kinézetem alapján ítélkeznek. Pedig úgy érzem jobb barát lennék, mint azok akikkel barátkoznak. Na mindegy.
Aztán a szokásos gondolatok ki is vagyok én, mik a céljaim? Mihez értek? Amit szeretek csinálno, abban is más sokkal jobb szokott lenni. Gyorsabban összedob mindent, de én lassú vagyok mindenben, megfontolt. Sokszor a szivem beleadom abba, amit csinálok, de nem megdicsérnek, hanem egyből a hibát keresik mindenbe, hogy aztán kinyílváníthassák a véleményüket.
Komolyan néha úgy érzem, hogy mindenki boldogabb lenne nélkülem
26,L
válasza:De durva, hogy amiket itt ez a kérdés alatt, meg a kérdésben olvastam, azok mennyire igazak rám is... Legalábbis a többsége. Közben pedig azt gondoljuk milyen egyedül vagyunk, pont ez is a bajunk. Ezek az emberek, vagyis mi egymásra kéne találjunk. Mármint nem konkrétan mi, akik ide válaszolunk, hanem azok, akik így vannak, de itt névtelenül könnyen leírjuk a problémáinkat, viszont a való életben nem tudjuk a másikról, hogy ő is hasonló helyzetben van és ez adna egy alapot annak, hogy jóban lehessenek/lehessünk. Nagyon nehéz olyan embert találni, aki úgy Isten igazából megérti a problémáinkat, amik a lelkünkben zajlanak.
26F
válasza:Szorongsz, lehet depressziós is vagy. Szívás.
Ha megnyugtat más is van ezzel így. Számtalanszor vannak nekem is ilyen gondolataim, hogy ha lehetne szívesen adnám oda valaki másnak az életem, mert nekem ez nem kell és semmi értelme az egésznek míg mások meg foggal körömmel küzdenek azért, hogy életben maradjanak. (a kölyökképet én ennyire nem éltem meg szörnyen, pedig tőlem is kérdezték 24 évesen bankban, hogy van már egyáltalán személyim :D )
Én már sírni se tudok, ami azért elég vicces mert még gimibe is simán képes voltam elbőgni magam.
Ugyanakkor ez az egész egy nagy hülyeség, csak túl gyengék vagyunk belátni, hogy minden esélyünk megvan arra, hogy egy jobb életünk legyen csak egyszerűen félünk változtatni.
Keress barátokat/pszichológust valakit aki meghallgat és próbáld ezt kibeszélni magadból, mert csak a saját életed nehezíted meg azzal, hogy állandóan ezen rugózol. Foglald el magad valamivel, énekelj tudom hülyeségnek hangzik de közben nem tudsz szorongani.
Igen, valóban durva, hogy egyedül érezzük magunkat, közben pedig többen vagyunk hasonló problémával, de szétszórva a nagyvilágban.
Nekem például nincsenek barátaim. Rengetegszer próbáltam barátokra lelni, de akik körülöttem vannak, azok teljesen másképp látják a világot és nem szeretnek velem barátkozni. Neten is próbálkoztam már, de akik felkerestek, azoknak nem voltak hasonló érzéseik és hamar el is feledtek engem, aztán én is elengedtem őket, hisz tudom jól, hogyha valaki már nem keresi a másikat, vagy az írása olyan, hogy látni lehet rajta, hogy már szabadulna tőlem, azt bizony el kell engedni
válasza:Azt nem érzem,hogy nincs helyem a Földön,azért mert megpróbálok emberként viselkedni, és még sincsenek barátaim, azt hiszem ez nem az én dolgom.Nagyon sok emberrel körbe voltam véve.Lelkileg csak furdaltak, volt olyan amikor a sirógörcs rám jött mert ártatlanul piszkáltak.Szépen lassan leépitettem oly módon mindenkit,hogy már senkivel sem akartam,akarok kapcsolatot tartani,csak ha muszáj.
Szeretem az ilyen tipusu embereket;
akik jó szivüek
ártatlanul nem piszkálnak senkit sem
akik érzik azt,hogy embernek születtek
akik tisztelik és szeretik azt aki jóban-rosszban kiáll mellettük
akik megvédik a másikat a hátuk mögött
akikre lehet számitani, ha bajba van a másik
aki önzetlenül szeret
aki nem csak kapni akar,hanem adni is ha mást nem kedvességet,szeretetet
és még sorolhatnám.
Egyedül is jól lehet érezni magunkat, igy legalább lelkileg kiegyensulyozottabbak vagyunk,legalábbis én.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!