Mi a fenének kell sikeresnek lenned, hogy elfogadjanak emberek?

Boldog ő, én is ilyen vagyok. Én is boldog vagyok. De csak mert tudom, hogy több nem megy, nem is erölködök. Persze, hogy akarnék többet, de ha rájön az ember a határaiba, akkor belenyugszik. Ez amugy valóban boldogság, néha egy egy mélypontal, amit lehet kezelni. Ez nem panaszkodás! Valahogy így képzeld, előttemszóló

Azelőtt szóló 😂

Pf megint lekéstem 😂

Nem tudom ez mennyiben vígasztal majd, de én pl. mindenben más véleményen voltam mint az a közeg amiben felnőttem, és mindig azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó nekik. Ezért mindenben túlteljesítettem, versenyeket nyertem, továbbtanultam, egyszerre több munkát vállaltam, hogy legyen valamim, és lett is, sikerült is minden, de akkor sem voltam elég jó, akkor más baj volt velem, hogy nem olyan vagyok, nem úgy viselkedek, nem úgy gondolkozok mint ez vagy az a másik ember, aki éppen összehasonlításra került velem, és mindig volt nálam jobb, hasznosabb, szerethetőbb. Elég sokáig tartott megértenem, hogy mindent azért tettem, hogy szeressenek, de pont az volt a probléma, hogy engem nem tudnak szeretni és nem a képességeimet vagy a tulajdonságaimat, hanem azt nem, aki vagyok. Azt hiszem mások is így vannak ezzel, hogy bizonyítani szeretnék kifelé, hogy érnek valamit, mert talán ők sem kapták meg azt a szeretet amire vágytak. Még mielőtt valaki megsajnálna, vannak akik szeretnek, csak vannak olyan formái a szeretetnek, amit nem pótolhat más. Valahogy azt kellene elfogadni, hogy a saját értékeinkért is lehetünk szerethetőek, nem csak a szerzett dolgainkért, vagy az elért eredményeinkért. Ez mondjuk elég nehéz.