Min kellene változtatnom, hogy elfogadjanak, valamint hogy elfogadjam önmagam?

Elég csendes lány vagyok, ami miatt az osztálytársaim gyakran piszkálnak. Próbálom nem a szívemre venni ezeket a dolgokat, de egyre inkább elkeserítenek a szavaik, cselekedeteik.

Egy órán elkezdtek sok szót a fejemhez vágni, kibeszélni, illetve csináltak dolgokat, amik után betelt a pohár, és azóta értéktelennek érzem magam, nem szeretnék önmagam lenni, át szeretnék alakulni egy sokkal szerethetőbb lánnyá, akit kedvelnek. Úgy érzem, hogy nem érdemlem meg a barátaimat, és nagyon szégyellem magam, hogy féltékeny vagyok rájuk, mert nekik már volt nem is egy kapcsolatuk, mindenki kedveli őket, nagyon szépek, a fiúk pedig rajonganak értük, pont ezért nem is értem miért állnak szóba egy olyannal mint én.

A problémáimról nem szeretek senkinek sem mesélni, mert úgy érzem, úgy sem érdekli őket, de ha mégis mondok valamit, utána mindig eszembe jut, hogy milyen gáz vagyok, mert sajnáltatom magam, pedig egyáltalán nem szeretném. Éppen ezért szeretnék elnézést kérni, ami miatt ide írtam le a gondjaimat, nem szeretném elvenni senki idejét sem. Ezenkívül nem is érzem elég nagynak a problémáimat ahhoz, hogy beszélni kelljen róluk.

Mint mondtam csendes vagyok, ezért sosem tudok visszaszólni, ha valaki piszkál, vagy ha mégis kicsúszik valami a számon, azt utána nagyon cikinek gondolom, és mindig eszembe jut, hogy szünetben a többiek biztos rajtam fognak nevetni. Ezen kívül érzékeny is vagyok, sok dolog nagyon meg tud bántani, de sosem merek az osztály előtt sírni, mert félek, hogy azután még jobban lesavaznának.

Bizonyára rengeteg rossz tulajdonságom van, ami miatt piszkálhatnak, kettőt már fel is soroltam, ezeken kívül szemüveges vagyok (ami persze sok embernek áll jól, de nekem nem), elég csúnyának látom magam, ahogy ők is, nem nyílok meg könnyen. Mindig arra törekszem, hogy igazán szépen öltözködjek, de ha sikerül is, úgy érzem, hogy ezt nekem nem szabad, mert nem vagyok hozzá elég jó. Próbálok pozitívan tekinteni a rossz dolgokra is, de a pesszimista énem mindig feltör.

Van egy olyan érzésem, hogy sosem lesz párom, mert nem érdemlem meg egy ember szeretetét sem, és amúgy is csak az idejét pocsékolná rám.

Egy barátnőm szerint sugárzik rólam, hogy önbizalom hiányom van, szóval, mit tehetnék ellene?