Szerintetek is "illetlenség és felháborító"?

Nemrég történt, hogy az egyik vasárnapi misén egy olyan 10 év körüli fiú hangosan énekelgetni meg kiáltozni kezdett, aztán rögtön utána röhögött is egy sort magán, hülyéskedésből csinálta, unatkozott. A lényeg, hogy a mise végén a család egyik ismerőse felháborodva panaszkodott, hogy "micsoda tiszteletlenség" volt ez a fiútól, meg hogy szégyen, hogy ezt meg meri engedni magának, az is szégyellje magát, aki nevetett a gyereken. Utána elkezdett olyasmikről beszélni, hogy tenni kell az ilyen esetek ellen, még a legkisebb "rendbontást" is el kell kerülni a miséken. Ez az ember egyébként elképsztően (olykor már ésszerűtlenül) konzervatív és vallásos, szerintem hatalmas túlzás, amit mondott. Lehet, hogy sokan kissé őrültnek vagy nem is tudom minek tartanak majd ezután, de én például nevettem a fiún és vicces volt, engem pozitívan érintett, hogy végre történik is valami a misén és nem csak a szokásos monotonitás jellemzi az egészet. Jó, nyilván beszélni kell a fiúval, hogy ilyet többet ne csináljon, de szerintem a legjobb lenne nem elrángatni szerencsétlen gyereket a misére, nyilvánvaló, hogy unja és tesz rá magasról. Ami engem például eléggé dühített, az a panaszkodó ismerős alábbi kijelentése volt, azt mondta, az említett fiút még gyakrabban kéne misére járatni, hogy megtanulja a "tiszteletet", stb. Szerintem meg pont, hogy ezek után békén kéne hagyni, ennek semmi értelme, ráerőszakolni mindezt, amikor látszik rajta, hogy hidegen hagyja ez a templombajárósdi. Szerintetek kinek van igaza, nekem vagy annak a maradi ismerősnek? Kíváncsi vagyok a véleményekre.