Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Szokták tanácsolni, hogy "azt...

Szokták tanácsolni, hogy "azt csináld amit szeretsz"! De mégis hogy a fenébe szeretheti valaki a munkáját?

Figyelt kérdés

Informatikusnak tanulok, egyetemre járok és anno azért választottam ezt, mert jól lehet vele keresni. Persze azzal már nem kalkuláltam, hogy nemhogy nem fogok hozzá érteni (7 éve járok egyetemre), de még utálni is fogom. De ha belegondolok, minden mással így lennék. Sőt, odáig is elmegyek, hogy utálom az irodai munkákat, ahol ülni kell egész nap, pörgetni az agyamat (ami leég nap végére), tiszta stressz, feszültség, telefonálás, idegen nyelven beszélni (amit nem tudok, de amúgy is megterhelő), jópofizni a többieknek stb.

Egy szaladgálós, laza pakolgatós munkát tudnék elképzelni magamnak, de egyrészt ilyen nincs, de ha mégis van, akkor nem fizetik meg rendesen. Nem kell gondolkozni, nincs felelősség, laza és talán még kicsit élvezem is.

Ez lennék én, de akkor tekintsük a normális embereket:

Számomra hihetetlen, hogy jogászok, orvosok, mérnökök és menedzserek imádják a munkájukat. Jó utóbbi kettőt talán még el is hiszem. A mérnök lehet, hogy bele van bu**lva a technikai dolgokba, a menedzsernek pedig megvan a rátermettsége, beszélőkéje, hogy ne legyen számára megterhelő emberekkel kommunikálni és pörögni. Na de hogy élvezheti egy olyan ember a munkáját, aki súlyos éveket tanult végig az egyetemen, örökké képeznie kell magát, fejben kell tartania mindent és nem hibázhat (utóbbira példa az orvos)? De eleve az, hogy egész életében bent poshad egy irodában és állandóan pörgetnie kell az agyát meg tudnia kell mindazt tökéletesen elsajátítania és kamatoztatnia, amit addig megtanult... Ezek az emberek hogy nem égnek ki? És nekik miért szórakozás a munkájuk? Tudom komplett személyiség és felfogás meg intelligencia kell hozzá és ezért se értem meg ezt a dolgot. De akkor ezek szerint én vagyok gyenge képességű? Én már akkor rosszul voltam és émelyegtem a fásultságtól meg stressztől amikor egy 4 órás gyakorlatom volt, ahol folyamatosan kellett a gépen dolgozni. El se tudom képzelni, hogy mit fogok szeretni a munkámat, ha valaha diplomás munkakörben fogok dolgozni. Elmagyaráznátok azt, hogy ti mégis miért szeretitek a munkátokat? Vagy ha nem akkor erősítsétek meg az állításomat. (Életkort, nemet és foglalkozást is írjatok)

Köszi.



2019. jún. 21. 15:07
1 2
 11/13 anonim ***** válasza:
76%
Ez csak elcsépelt önáltatás. Oké, van a bolygón néhány szerencsés ember, aki tényleg szereti azt, amit csinál (ők szoktak ezzel jönni, hogy mindenki csinálja azt, amit szeret, de helló, hétmilliárdan vagyunk, fizikai képtelenség, hogy mindenki a hobbijának megfelelő szakmában dolgozzék), de a többség bizony csak azért dolgozik, hogy ne haljon éhen. Megszületünk, tanulunk, robotolunk, aztán kiégünk és beledöglünk. Nagyon megérte megszületni. Nekem például nincs olyan hobbim, amiből meg is lehetne élni. Sosem tudtam, mihez kezdjek magammal, könyvtárszakot végeztem, de azt is csak azért, mert könnyű volt és a szüleim ragaszkodtak hozzá, hogy egyetemre járjak. Nem mentem vele semmire, de tök mindegy, úgysincs tervem a jövőmre nézve. Csak egy jelentéktelen fogaskerék vagyok, ahogy mindenki más is. 31N
2019. jún. 21. 22:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/13 anonim ***** válasza:
100%
Valahol olvastam, hogy az embernek 3 hobbi kell. Egy, ami mozgásban tart, egy, amivel kiélheted a kreatív oldalad, és egy, amivel pénzt keresel. Ha megvan az alapvető motivációd egy téma/terület felé, onnan már csak azt kell kitalálnod a te esetedben, hogy hogyan tudnál pénzt keresni vele. Ha neked ez nem az informatika, akkor keresd meg azt a területet, ami érdekel. Onnantól már az örökös továbbképzés sem fog olyan nagyon rossz dolognak tűnni.
2019. jún. 21. 22:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/13 anonim ***** válasza:
100%

24 éves Ápolónő vagyok , egy általános sebészeti osztályon dolgozom 2és féléve, imádom a munkám és a kolléganőim.


Tudatosan választottam, kiskoromban sokat voltam korházban egyébb okok miatt, és valahogy mindig is bennem volt a mások megsegitése. A vizsga előtti nap zokogtam hogy milesz ha mégse sikerül , kétsége voltam esve ,hogy én mást nem tudnék csinálni. Ez az elhivatottság mai napig él bennem és a betegek is kérdezik, szereti ezt csinálni? Erre a válaszom hát persze!! A válasz vissza: látszik is a kisugárzásán.


Szerintem mi Ápolók is viszünk annyi felelősséget és terhet mint egy orvos! Mi sem hibázhatunk!

Mondhatni az ápoló az orvos jobb keze. De manapság nagyon lenéznek minket.

2019. júl. 26. 00:41
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!