Elküldenétek őket az anyjukba, vagy tűrnétek még nekik?

4 lakás van az emeletünkön: az enyémen kívül még 2 minigarzon, csendes, intelligens, valóban dolgozó szomszédokkal. És van még 1 nagy lakás is, ahol egy 4 tagú brancs lakik: 2 szülő + 2 gyerek. Sajnos pont ezek a falszomszédaim és egyre kevésbé bírom már őket cérnával. 1 éve költöztem ide, akkor egy ideig mondhatni meghúzták magukat, de pár hónapon belül kimutatták a foguk fehérjét. Az az alapvető gond, hogy a szülők ügyeletes rendfenntartónak képzelik magukat és ha valami nem tetszik nekik, elmebeteg módjára elkezdenek ütni-vágni-csapkodni, és nem csak éjszaka. A közös falunkat is rendszeresen kopogtatják, gyakorlatilag semmit nem tolerálnak. Hozzá kell tenni, hogy alattuk egy elég primkó család lakik, ahol gyakran van zsibvásár hangulat. Szóval részben érthető, hogy idegbetegek lettek, de ez akkor sem mentség a viselkedésükre. Egész nap a négy fal közt lebzselnek kb, úgyhogy nem csoda, hogy egyre inkább idegbeteggé válnak. Például olyanért is rögtön elkezdenek csapkodni, ha hetente kétszer kemény 2-3 percre bekapcsolom az elektromos borotvámat, hogy megborotválkozzam. De ugyanezt eljátszották már WC lehúzásnál vagy a függöny behúzásánál és nem késő este... Gondolják, hogy létszámfölényben vannak és nekik mindent lehet. Egy barátom mondta, hogy ha az ő falát kezdenék el ütni, ő úgy visszadörömbölt volna már, hogy legközelebb kétszer is meggondolnák, elkezdjenek-e zajongani. Sajnos én nem vagyok ilyen vehemens, és szerintem élvezik is, hogy kb mindent megcsinálhatnak. Közben meg iszonyúan megjátsszák magukat, facebookon is megy a képmutatás ezerrel. Egyik kedvenc mozzanat ennek kapcsán: egyik este 8-9 óra között is elkezdték ütni a falamat, csak mert be merészeltem húzni a sötétítő függönyömet. Utána kb 1 órával a jóasszony szivárványszínűre változtatta a profilképét és alatta ömlengett, hogy "peace and love for all". Csoda, hogy a plafon nem szakadt még rájuk... Arról nem beszélve, hogy úgy közlekednek a lakásban, mint egy elefántcsorda, a bejárati ajtójukat is úgy csapkodják, mint szél a budiajtót. De ugye ez teljesen természetes. Persze ha más kettőt lép a saját lakásában, már rögtön kezdődik az idegbeteg csapkodás.

Bocs, hogy hosszú lett, de már eléggé el vagyok keseredve, és gondoltam, kiírom magamból a nyűgömet, hátha volt vagy van más is hasonló helyzetben. Nyilván a költözés fog pontot tenni ennek a tragikomédiának a végére, ami tervben is van, de pár hónapig még nem ugrálhatok. Kíváncsi vagyok, ti mit tennétek a helyemben, hogy kezelnétek ezeket. Az biztos, hogy idomításra szorulnak, de egyedül egy ilyen branccsal szemben nem egyszerű fellépni. Előre is köszöntem a válaszokat.