Jogosan nem szimpi a lakotarsam?

Egy dolgot kell elfogadni, a lakótárs nem élettárs.

Nem feltétlenül akar osztozni az életedben.

Amúgy nekem volt olyan lakótársam aki konkrétan megmondta, hogy neki az igazi lakótárs az aki nincs. Ne szóljon hozzá, ne találkozzanak, és lehetőleg ott se legyen az albérletben, csak fizesse a rezsit, lakbért, hogy neki olcsóbb legyen.

Nem mondom, hogy egyet értek vele, sőt.

De valahol meg is tudom érteni, nekem is volt olyan lakótársam amikor még 3-an laktunk, hogy konkrétan az utcán nem tudtam volna rá mutatni, hogy vele lakom. Az ő szobája a bejárat mellett volt, teljesen elszeparálva, keveset volt ott, akkor is rögtön szobába ment.

Sőt, akikkel jól kijöttem és volt közös programunk, azt sem hívtam mindenhová, vagy ha vendégem volt, akkor nem hívtam, hogy gyere már te is. Ahogy fordítva ha az ő haverjai jöttek én sem ültem be hozzájuk.

De volt több szobatársam kollégiumban, volt akivel még albérletben is szobatársak voltunk.

Ott voltak akik megjegyezték, ismerősök, barátnőik, hogy fura, hogy soha nem szervezünk együtt programot, nem megyünk sehova együtt.

Mi meg konkrétan azt a választ adtuk, hogy egymás pofáját bámuljuk egész nap, együtt kelünk, együtt fekszünk, együtt alszunk, fene sem akar még kikapcsolódni is együtt.

Tényleg azt kell elfogadni, hogy ez egy anyagi "kapcsolat" és nem érzelmi/baráti/élettársi.

Az a gond, hogy a társbérletet sokan a kolival mérik össze, de van olyan, aki egyenesen a Jóbarátok feelinget várná el.

Pedig a társbérlet inkább olcsóbb szállodához, vagy panzióhoz hasonló, ahol lehet a folyosó végén egy főzőhelység és egy közös zuhanyzó. Ott sem élnek egymással társadalmi életet, hanem mindenki lakja a szobáját és már az is nagy szó, ha köszönnek egymásnak.

A lakótársad, semmi több.

Én agyfxt is kapnék ha a lakótársam elkezdene random jópofiskodni, meg amikor ott van a barátnőm, jönne haverkodni. Nem azért költöztem vele össze, mert annyira barátkozni akarok, hanem mert olcsóbban kijövök, mintha egyedül kéne fizetnem a lakhatásért.