Ha sokan vannak rossz véleménnyel rólam abban a városban, ahol élek, akkor édemes megfontolnom, hogy elköltözzek?

Ezek szerint nem vagy túlzott önbizalommal megáldva még mindig:) Akkor le se sz.rnád, hogy mit gondolnak rólad mások :D

Engem sem szeretett szinte senki a városomban és képtelen voltam megváltoztatni a rólam alkotott képünket, külföldre költöztem végül. Nekem egyszerűen gyermekkoromban a szüleim "alapozták meg" a kétes hírnevem. Soha nem engedték sehova, csak hittanra és templomba kényszerítették, tv, internet nem volt, nem tudtam szocializálódni, 18 évesen pedig már nem fogadtak be az együtt felnőtt, összeszokott társaságok. Lényegében megfosztottak barátságoktól, a kézenfogva járós ártatlan szerelemből, naivan és tudatlanul löktek a világba, keservesen tanultam meg magamtól, hogy hogyan is védjem meg magam. Persze a korosztályom szerint h.lye, fura, különc szektás voltam (nem igaz, nem választhattam). Felnőttként hamar találtam egy srácot, ahogy tudtunk, meg léptünk külföldre, hogy senki ne ugathasson az életünkbe. Szerencsére a rossz fiatalkorom után ez sikerült, de a mai napig, ha nagy ritkán oda tévedek, lenyomiznak a hátam mögött, az a jobbik eset, ha csak nem köszönnek, nem akarnak megismerni. Nem is bánom, már nem.