Fiatal felnőtt társaim, ti hol éltek ilyen fiatalon saját ingatlan nélkül? Elégedettek vagytok?

21, azért ezt mocsok könnyű ideböfögni, annál nehezebb megvalósítani.

Lehet jönni a nagy dumával, de az ember képzettsége alapvetően meghatározza a kereseti lehetőségeit, ahogyan a tapasztalata/kora, illetve lakhelye is vastagon beleszól. Én még a jó felén vagyok a dolognak, mivel Nyugat-Magyarországi megyeszékhelyen lakom, mérnöki MSc-vel, de így is van egy plafon, aminél többet ennyi idősen pályakezdőként vagy néhány év tapasztalattal nem nagyon lehet megugrani, csak később.

Illetve de, mondjuk Budapesten vagy Ausztriában.

Ahol ugye a megélhetés költségei is lényegesen magasabbak.

És akkor ahogy mondtam, kezdő mérnök vagyok, nem pedig tanár, vagy gyógypedagógus, vagy diplomás ápoló, akik közel ugyanennyit tanulnak, mégis jóval kevesebb fizetsére van kilátásuk.

Látom, hogy például szintén pályakezdő tanár vagy hr szakos emberek a baráti társaságomból nagyjából mennyit kapnak, na abból például tényleg nem igazán lehet egyedül kijönni.

Ne is mondd. Én egy vidéki kisvárosban élek, így az egyetem miatt muszáj volt elköltöznöm otthonról és a helyi lehetőségek (vagy inkább azok hiánya) miatt a későbbiekben sem nagyon opció a szülőkkel élés hosszabb távon. Eleinte kollégista voltam és azt én is nagyon szerettem (jó helyen volt, közel az egyetemhez, a kolink is teljesen jó állapotú és jól felszerelt volt, olcsó volt, jó szobatársaim voltak és a legtöbb kolis tök jófej, kedves, segítőkész volt), viszont később már sajnos nem kaptam kolit és albérletbe kellett költöznöm. Az egyértelmű volt, hogy egyedül nem tudjuk kifizetni egy lakás teljes bérleti díját és minden költségét, ezért mindenképpen csak egy szoba bérlésében gondolkoztam, egy vagy több lakótárssal (ismeretlenekkel, mivel nem volt kivel összeköltöznöm). A korábbi kollégiumi tapasztalatok alapján egyáltalán nem tartottam tőle, de eddig (főként a lakótársakkal) sajnos borzalmas élményeim vannak ezzel és azt kell mondjam, hogy minden percet kínszenvedésnek élek meg, amit az albérletben kell töltenem... Jelenleg itthon vagyok a szüleimnél és amikor csak tehetem hazajövök, mert bár számomra sem ez a legideálisabb (nyilván szívesebben laknék az egyetemvárosban, ennyi idősen már nem feltétlenül a szüleimmel szeretnék élni, így is fizetni kell az albérletet stb.), de még így is jobb. Illetve az anyagiakat tekintve is ég és föld a kollégium és albérlet közti különbség, egy albérleti szobának a bérlése sem számít olcsónak és akkor az ember többi költségét (mint pl. étkezés, közlekedés, higiénia stb.) még figyelme sem vettük... Engem a helyzetemből adódóan egyelőre nem is feltétlenül az anyagiak aggasztanak, mert egyelőre támogatnak a szüleim és bízom benne, hogy egy szoba költségeit azért képes leszek majd kitermelni miután lediplomáztam. Ugyanakkor az egyéb körülmények annál jobban aggasztanak mert nehéz jó albérletet találni, drága és körülményes, én albérletben lakva nem nagyon tudom magam otthon érezni, bizonytalan érzés, a bérbeadók sem mindig korrektek, nehéz lakótársat találni és teljesen lutri az egész stb. Egyetemistaként sem egy leányálom, de ha belegondolok, hogy (hacsak ugye nem lesz olyan párom vagy barátom vagy legalább egy jó ismerősöm, akivel össze tudok költözni) főállásban dolgozó felnőttként is még évekig ismeretlen emberekkel kell együtt laknom... Alapvetően nem lenne problémám azzal, hogy alkalmazkodnom kell másokhoz, hogy osztozni kell a közös helyiségeken, hogy egy ismeretlen emberrel költözzek össze stb., de amióta albérletben élek annyi negatív tapasztalatom volt a lakótársaimmal, hogy ez azért elbizonytalanít. Engem ezek a dolgok aggasztanak leginkább, mert igazából arról már rég letettem, hogy nekem valaha saját tulajdonú otthonom legyen stb., de még így is nagyon sok lemondással, kompromisszummal kell számolnia az embernek. Mindez pedig szerintem egészen szomorú, hiszen egy olyan alapvető dologról van szó, mint a lakhatás. Úgyhogy nem, nem vagyok elégedett.

23/N