Mit tennél, ha a szobatársad egész nap a véred szívná?

Egyetemistaként, hárman bérlünk egy lakást (én; 21 éves vegyész, a kérdéses egyén; 21 éves közgazdász, és a tulaj; 20 éves mérnök).

A gond az, hogy a szobatársam, rendkívül irritáló jelenség, és szeretném rávenni a költözésre anélkül, hogy megbántanám.

A probléma abból ered, hogy rendkívül extrovertált, és emocionálisan expresszív, amihez az társul, hogy nincs tekintettel, másokra.

Ez abban nyilvánul meg, hogy rengeteg beszél, arról ami éppen eszébe jut, attól függetlenül, hogy éppen mit csinálok. Mert ki ne szeretne a másnapi vizsgára készülés helyett, 0:28-kor, a kötésről beszélni ~ 90 percet??! Ha elmegyek szórakozni, mindig virraszt, hogy aztán mikor haza érek, részletesen kitárgyaljuk az estémet. Alapvető szükségletének érzi, hogy mindig beszéljen, és ha esetleg késésben vagyok az sem zavarja, csak mondja és mondja...

A közös téma hiánya, és az semmit sem teszek azért életben tartsam a beszélgetést, fel se tűnik neki.

Abszolút nincs rá tekintettel ha mások alszanak/aludnának:

Éjfél és hajnali 4 között előszeretettel mosogat, énekel, hangosan skypol, tanul, de a legjobb mikor arra ébredek hogy hajnalban müzli eszik a mellettem lévő ágyon csámcsogva. Napközben alszik (???).

Próbáljuk vele éreztetni, hogy változni kellene, de ez nem csak pár kellemetlen habitus, ez az ő személyisége.

Az együtt élés vele járója az alkalmazkodás (megjegyzem 2 évig voltam kollégista), de ez a jelenség bőven túlszárnyalja annak határait. A fent említett egyén se érzi jól magát (szociálisan) ebben közegben, mivel nem lehet igazán önmaga. Ha nem beszélgetek vele, vagy esetleg elküldöm, akkor azt sértésnek veszi és duzzog.