Ti visszaköszönnétek a lakóhelyeteken olyanoknak, akiket nem ismertek?

Faluban lakunk, egyetemre járok, mellette pedig dolgozom. Elég keveset vagyok itthon, korán reggel elmegyek és késő délután érek haza. A faluban alig ismerek pár embert, akiket ismerek azoknak mindig köszönök. Ennek ellenére rendszeresen köszöngetnek nekem öregek az utcán, van hogy ők várnák el, hogy előre köszönjek, majd mikor nem köszönök/ vissza nekik sokszor fel vannak háborodva.

Nemrég egyik reggel bementem a boltba, a bolt előtt állt két öreg akik rám köszöntek, visszaköszöntem nekik, mert épp jó napom volt, de elképzelésem sincs kik ők. Majd hallottam, hogy arról kezdtek el beszélgetni, hogy nekem kellene nekik előre köszönnöm nem is akárhogy, hanem egy hangos Jó napottal, merthogy ha ők nem köszöntek volna annak idején a szembejövőknek, akkor jó nagy pofont kaptak volna az illetőtől, majd a mai fiatalokról kezdek társalogni, lehordani őket.

Nem értem, hogy miért kellene nekem olyanoknak köszönnöm, akiket nem ismerek? Abba nem gondolnak bele, hogy nekik van elmaradott gondolkodásuk? Pl. egy városban érdekesen nézne ki, ha az egyszerre szembejövő 5-6 embernek köszönnék, akkor kb. abból állna az utam, hogy ismétlem a jó napotot.

Már arra is gondoltam, hogy ezt elmagyarázom nekik, de nem akarok velük leállni vitatkozni, attól félek úgyem értenék.

Még nyár közepén volt egy eléggé rossz napom, jöttem haza és egy rendszeresen "helo"-val köszöngető öreg, aki utána megjegyezte mindig, hogy nem ártana visszaköszönni ismét bejátszotta ezt, viszont visszafordultam és felvilágosítottam, hogy örülnék, ha bemutatkozna, majd utána talán köszönök másrészről pedig nem ajánlottam fel, hogy tegezzen. Azóta ha meglát elfordul. Szerintetek a többit is fel kéne világosítanom? Vagy velem van a baj és köszönnöm kéne?

22/N