Falunk nem érzitek azt, hogy elmegy mellettetek az élet, lemaradtok mindenről és szinte halálra unjátok magatokat?

Én nem.

Falun élek,de a városban (Pécs) dolgozom,ott kefélek egyetemista csajokat,ott bulizok,...amikor hazajövök,akkor meg pihenek. Nincs zaj,kutyagumi a járdán,cigók se,sem pedig szmog.

pár éve volt az a vetélkedő, hogy 100 ember mit válaszolt leggyakrabban. Amerikában már akkkor volt ez amikor nekünk színes tv secsak tudni kell angolul, de neten bármi megtanulható

másuj meg edzés

Érdekes, most hogy igazán elgondolkodtam ezen az jutott eszembe, hogy megkérdezzem "A városokban nem érzik úgy az emberek, hogy lemaradnak mindenről ami számít az életben és nem unják halálra magukat?" Persze tudom, hogy ez most kissé ki van sarkítva, de az eddigi válaszok egy részéből ide értve ezt is, remélem érted miről is van szó. Minden rajtad múlik, ha unatkozol az is, ha jól érzed magad az is.

Tudom, hogy egyeseknek elcsépelten hangzik, de az egyik legigazabb magyar közmondás, hogy "Mindenki saját sorsának kovácsa."

De, én érzem, városból költöztem vidékre.

Csak a tahó szomszédaimat nézhetem, ha itthon vagyok, a településen nincs korombéli normális ember, ha van is, olyan sötét, mint az éjszaka.

Városban megvolt a lehetőség, hogy összefussak véletlenül ismerősökkel, pár megállót buszozok, és ott vagyok.

Városban egész mások az emberek, nem a tehénszarral vannak elfoglalva, meg a tetőjavítással, kertbuzerálással, hanem elmehetnek rendezvényekre, színház, mozi, kiállítások, múzeumok, stb...

Itt legfeljebb a xyz néptáncegyüttes van havonta 2x a művházban.

Ráadásul kinézik a náluk értelmesebb embereket, gyűlölök itt élni, és gyűlölöm a vidéket, meg az itt élő embereket.

Nagy tisztelet a kivételeknek, meg a jópár élhető kis településnek, mert persze vannak olyanok.

Ahol én vagyok, ez maga a halál

Fejér megyei falu, hányinger az egész.