Mit lehetne tenni ezzel kapcsolatban? Rossz lakótárs vagyok?

Tudni kell rólam, hogy mindig igyekszem nem zavarni senkit, de sajnos ez nem mindig jön össze, bárhogyan is próbálom. Úgy érzem, hogy az egyik lakótársam nem kedvel sőőőőt.... Leírom a történetet, ha valamit én rontottam el, segítenétek megvilágosodni, hogy mit?

Két lakótársam van, legyenek csak Kati és Juli. Kati régebbóta lakik itt, ő már a nyáron leköltözött, ő a legidősebb (20 éves). Mindannyian egyetemisták vagyunk.

Én csak a nyár utolsó hetében jöttem, és Kati amikor ebédet készített meg sem kínált meg semmi, de ez fel sem tűnt, utólag említette meg valaki, hogy ez furcsa.

Egy darabig úgy tűnt, hogy minden rendben, már voltak különös dolgai, mint amikor mentünk együtt valahova és folyton a telefonját nyomkodta és azon beszélgetett valakivel. De a folyamatosan az tényleg az állandó jelleget jelenti. És legalább egy hónapig otthagyta az olajat a sütőn és mindig takarítottam utána a fürdőt. De ez még rendben lett volna, nagy a tűréshatárom.

Amikor azonban barátom lett, megromlott minden. Ő mindig panaszkodott, hogy a volt pasijai milyen köcsögök voltak meg ehhez hasonlók. Amikor csak ismerkedtem a barátommal, már akkor meséltem, hogy ő micsoda úriember (tényleg az.) A szó legszorosabb értelmében.

És persze bemutattam az albiban, mert gyakran volt nálunk, tanultunk (egy szakra járunk) és ehhez hasonlók, és minden rendben volt, de tényleg. Még ő mondta, hogy aludjon ott stb.

De egy nap Kati és Juli kitalálták, hogy isznak (a konyhánkban) és eléggé becsíptek. És akkor elkezdték a barátomat ugráltatni. Elrontottak valami ételt, erre Kati beállította a tűzhely elé, hogy "segítsen".

És utána valahogy kimentettem, erre egy fél órával később kiabáltak nekem, hogy szóljak a fiúmnak, mert baj van a csappal. Mondanom sem kell, kicsit zavart, de kimentem és mivel kifejezetten szeretek barkácsolni, szerintem jó is vagyok benne, elkezdtem megjavítani a csapot. Erre Kati beszól egy olyat, hogy "Ki a férfi a kapcsolatotokban?!" Meg gúnyosan bámult, hogy biztosan nem sikerül megcsinálnom. Erre kiakadtam egy kicsit, és megcsináltam természetesen, de mondtam is neki, hogy én értek hozzá, a barátom meg nem. De szerintem nem voltam durva, Juli szerint nagyon kedvesen mondtam.

Valahogy innentől érzem azt, hogy nem kedvel. Szóltam neki, hogy nedves a hűtő alatt, mit gondol, mi ez (hátha csak kiöntött valamit) erre rámförmedt, hogy "Mi vagyok én, hűtőszerelő?" És beszólogat, ha a barátom itt alszik. Meg beszól, ha kidobok valamit, meg kb mindenért.

Engem ez nagyon zavar, mondtam neki az elején, és azóta mindig, hogy ha zavarja valami, nyugodtan szóljon és találunk megoldást.

Fontolgatom, hogy beszéljek vele, de egyenlőre megelégszem azzal, hogy a beszólásait kultúráltan reagálom le, mert nem érzem úgy, hogy én akarok futni utána.

És gondoltam rá, de arról sem lehet szó, hogy nincs egyedül, mert a barátom csak 10 percet tusol, és este kb 15 percet eszünk a konyhában, ha ők már befejezték, ráadásul Katinak feleannyi órája sincs az egyetemen, mint nekem, ezért lényegesen többet van otthon, vagy ha nincs ott, akkor bulizik.

A barátom átlagosan heti 2x-3x alszik itt. Ez tényleg annyira sok? Vagy már nem is értek semmit...

18/L

Köszönöm, ha elolvastátok, méginkább, ha válaszoltok is.