Hogyan lehet elviselni Budapestet?

Gondolom másnak se ismeretlen fogalom, hogy nincs szabadideje. Hogyan menjek abba a kevés parkba, ha nincs szabadidőm?

Másrészt nem egyenlő heti 1-2 óra séta egy parkban azzal, hogy kinéz az ember az ablakon, ott a kert, ott a hegy, tud kertben reggelizni, vacsorázni.

Ha pedig valaha lesz véletlenül időm, nem egyenlő akár mindennapi séta egy parkban (ami szintén tele van emberrel) azhal, hogy mindennap kertészkedhetek a kertben és a séta totál embermentes helyen történhet.

A tömegnyomor, az ember ember hátán, az, hogy az embereknek már annyira nincs intim szféráa, hogy egymás hegyére-hátára állnak akkor is, ha semmi se indokolja...

A szűk beépítettség, a fátlan utcák.

Az, hogy egyáltalán nem könnyen elérhetőek a dolgok. Na jó, talán a Kiskörúton belül igen, de ott meg drágán.

Az, hogy 2000 óta nem fejlődik a város. 2000 óta alig történt valami. Pedig 1990 és 2000 között azért voltak jó beruházások, jelenleg (még) pedig EU-s pénz lenne.

Nem, a karbantartás nem fejlődés, a fakivágások se és az se, hogy beépítenek minden talpalatnyi helyet.

A közbiztonság meg botrányosan rossz. Nem érdekelnek a kozmeikázott statisztikák. Rokonomat múlt héten lopták meg, nem tett feljelentést, nem is kerül a statisztikába,ami a kormány által amúgy is statisztikázott.

Mi számít belvárosnak? Számomra a Nagykörúton belüli rész, illetve az azon kívüli is még pár megállónyira/pár utcányira. Na, ha oda be kell tennem a lábam, rosszul vagyok. Ott aztán tényleg elmondhatatlan tömegnyomor, semmi fa az utcákon, szűk beépítés.

Ahol élek és dolgozom, az szerintem leginkább átmeneti rész. Már nem mindenhol sodor le a tömeg a járdáról, előfordulnak fák. Normális kajálda sehol, örülsz, ha van hétköznap 10-ig bolt (nem feltétlen van, és ha mégis, akkor messzebb), a patika akkor zár az otthonodnál, amikor végzel a félórára levő melóhelyeden, jó, bemész oda a gyógyszerért, de ott nincs ez, nincs az, nincs amaz...

A közbiztonság csapnivaló. Még a jobb hírű kerület is telistele kosszal, alkoholistával, hajléktalannal és egyre többb a c, a drogos és egyéb rosszarcú. Nos, a rosszabb hírű vagy a semleges területek pedig már elestek, ott nőnek sötétedés után maximum önvédelmi eszközzel.

Aztán még kijebb a kertváros. Annyit kell utazni az Örsig, mint Vácról vagy Monorról a Nyugatiig, a tömegnyomor is ugyanakkora a járaton és késés is ugyanúgy van (pl busz -> dugó). Senkit nem akarok megbántani, de ahol eddig jártam kinti részen (16, 17. kerület) nagyon gyatra a boltellátottság. Tehát akkor mennyivel is jobb, mint egy Vas megyei kisváros, ahol legalább közel van a természet?

Ha kertváros, akkor inkább község vagy kisváros, ha nagyon kell Bp, akkor az agglomerációban, de én szívem szerint húznék az ország nyugati részére.

Leírtam, mi a bajom Bp legkülső részeivel. Konkrétan bármit, csak azt ne.

Huszonéves budapesti pályafutásom alatt hála Istennek pont az V. kerületet nem ismertem meg, bár az ottani tömegnyomor taszít is.

De ott kinézve az irodából fákat látni? Mert ha van is park, kinek van ideje ott ücsörögni? :D Otthon sincs ideje az embernek ücsörögni. Plusz az, hogy ott ücsörögsz, nem pótolja a természetet, viszont egész nap fás utcában dolgozni már valamelyest kárpótol.

Valóban van a családomnak olyan része, amely nem fővárosi. Mit számít ez? Mit számít az, hogy olyan ember, akit 2 éves koromig láthattam, nem fővárosi?